Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Paskai László: Aszkézis a papnevelésben
hanem mindennap kell erre Időt keríteni. — örömmel látjuk hazánkban az életkörülmények javulását, az anyagi jólét emelkedését, a biztonságosabb élet kialakulását. Viszont ez magával hozza az elpuhulás, elkényelmesedés veszélyét. Tudatosan kell biztosítani a test és a szellem fegyel mezettségét, beleértve az ételben, italban való fegyelmezettséglet is. — A szórakozási lehetőségek megszaporodása könnyen szétszórja a belső világot, és nehézzé teszi a kötelességteljesítést. Meg kell találni a helyes arányt kötelesség és szórakozás között, első helyet adva a kötelességnek. A krisztusi élet kialakítása sajátos feladata a papnevelésnek. Ez kifejezetten is megkívánja az aszkézist. Határozottan tanítják ezt az evangéliumok és az apostoli levelek, amikor „kereszthordozás“-ról, „önmegtagadás“-ról (mor- tificatio, a halál egy neme) beszélnek. Alapja a keresztségben nyert új élet, amely megkívánja Krisztus példájának követését, cselekedeteinek folytatását, „hogy Jézus élete megnyilvánuljon halandó testünkben" (2Kor 4,10). Gyakorlati szempontból itt is egyik legfontosabb feladat a helyes ismeret kialakítása a papnövendékben. Krisztus tanítása alapvető kettősséget állít fel az élet értelmezésében: vagy csak a földi élet távlatában és keretében értelmezzük önmagunkat, vagy pedig az üdvösség és az eljövendő élet reményében. Szent Pál kifejezésével a „régi“ és az „új" ember kettősségét hordja magában a keresztény ember, s önmagának kell kialakítani személyiségében az újat: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek fel az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására" (Kol 3,10). A Szentírás bőségesen kifejti a keresztény áldozatvállalás egyes területeit. Egy-két vonást külön Is kiemelhetünk. A keresztény áldozatvállalás nem vezethető le csak emberi meggondolások alapján. Ma erős a szekularizálódás hatása, amely ezt csak földi szempontból értelmezi. Ezzel szemben látni kell, hogy a keresztény életből nem maradhat ki a kereszt teológiája. Az áldozatvállalásnak, szenvedésnek — beleértve a halált is — értéke van. Hiszen Krisztus ezeket magára vállalta, sőt a megváltás, a bűn eltörlésének eszközévé tette. Azoknak a szenvedéseknek, amelyeket az élet magával hoz, vagy megfelelő módon önként is vállalunk, értékük van, egyéni és közösségi értékük az üdvösségre való törekvésben. Ezért nem hiányzott soha a keresztény életből, és ma sem hiányozhat. Különösen jelentős az imádságos élet kialakítása. Az imádság adja a hitből fakadó begyakorlás, aszkézis alapját, az állítja elénk Krisztus példáját követésre. Itt már nem elvont etikai eszmények az irányítók, hanem a személyes Isten, és akit Ö küldött, Jézus Krisztus. Különösen nagyjelentőségű a liturgia, főként a keresztség eleven tudata és az eucha- risztiia. Ezek folytonosan figyelmeztetnek, hogy Krisztus áldozatában részesedve, önmagunkat is áldozatul kell adni az Atya akaratának teljesítésében. Isten szolgálata feltétlenül megkívánja embertársaink szerete- tét és szolgálatát, nemcsak emberi meggondolások alapján, hanem Krisztus tanításának szellemében. A keresztény aszkézisnek ez sajátos terü18
