Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: Az aszkézis és a mai ember
feladatnak tekinti a léleknek a test börtönéből való megszabadulását. A későbbi janzenizmus is ott lappang ebben a felfogásban, amely az anyag gyűlöletét tanítva önsanyargatásban, a test kínzásában leli kedvét. Érthető, hogy a mai hivő ezt a testsanyargató, embergyűlölő, világmegvető egyoldalúságot minden áron el akarja kerülni, és a teljesebb értékű Krisztus- követés törekvéseit kiszélesíti a már említett területekre. Nézzük ezeket külön-külön. Az életstílus aszketizmusa fölhív arra, hogy nemcsak étel- vagy tánctilalommal lehetünk úrrá önmagunkon, hanem a különböző élethelyzetek és megnyilvánulások: viselkedés, ruházat, étkezés, lakás stb. önként adódó alkalmai ennek. A flancoló, luxusban dőzsölő, léhán aúskálkodó, mértéktelen életmód tehát nem lehet keresztény életideál. Ebben a környezetben szükséges a keresztény aszketikus lelkiség, hogy megelégedjünk a minden emberi szükségletet kellően kielégítő, de mégiis mértéket tartó, józanul egyszerű életstílussal, és ez boldoggá tegyen. Amit pl. egyik-másik gazdag amerikai hölgy mohó ékszer- és ruhavásárlásairól írtak az újságok, az éppen nem mintája a keresztény életstílusnak. Inkább kihívó. Továbbá ide sorolható pl. a természeti környezet használata. A Teremtő parancsa: „Vegyétek hatalmatokba a földet, és uralkodjatok rajta“, csak keresztény felelősséggel valósítható meg, s jó adag keresztény önfegyelmezésre van szükség, hogy a környezetet — szárazföld, víz és levegő — tisztán és egészségesen tarthassuk. De az sem mindegy, hogyan használja az ember tudományos ismereteit és technikai képességeit. A keresztény életstílusnak határozott mondanivalója, hogy felfedezéseinknek és erőinknek ne szolgájává váljunk, hanem mestere maradjunk. De sok minden más is idesorolható az életstílus aszketizmusa alá, akár kocsivezetésről van szó, akár szórakozásról, vagy pedig a szabad idő eltöltéséről. Az aszkézis azt jelenti, hogy alkalmassá válunk Isten tervei számára. A kollegiális, együtt-felelős életvezetésiben az ember túl akar jutni az egoizmus elburjánzásán az emberi együttélésben, legyen az osalád, Egyház vagy szerzetesrend. Az önkeresés, ez az egyik alapvető szenvedély, amely mások felett való uralkodásra űzi az embert, megmérgezi a közösségi életet. Ezért ha Isten akarata szerinti társadalmi életet akarunk, nem nélkülözhetjük a keresztény aszkézis egészségesen önfegyelmező erejét. A keresztény aszkózisnek nemcsak az egyéni létet, hanem az emberi kapcsolatok egészét is át kell ölelnie. Ezt látjuk abban a kezdeményezésben, amely keresztény feladatnak tekinti az igazságosság szolgálatának kötelezettségét. Különösen a faji elnyomást szenvedők, a fejlődésben elmaradt népek, az ún. „harmadik világ" néptömege, a börtönök lakói, a válások és a kábítószer áldozatai ennek a szolgálatnak a részesei. Az egy tál ebéd igen elterjedt módszere annak a nemes igyekezetnek, hogy a teljes étkezés megfizetésével alapot teremtsenek valami jó célra. Mindez emberszolgálat, s mivel mindenkinek meg akarja adni azt, ami neki kijár, emberszolgálat a 15