Szolgálat 27. (1975)

Nemeshegyi Péter: „A szép Szűz Mária" Japánban

vetették őket, és minden eszközzel igyekeztek rábírni, hogy tagadják meg hitüket. 153 keresztény került ily módon a kis Cuvanó városba, amely most virágzó zarándokhely, papja magyar: P. Horváth Sándor. Néhányan gyengeségükben megtagadták Krisztust, harminchatan meghaltak hitükért, a többieket pedig 2-3 év múlva az európai népek erélyes tiltakozására végre szabadon engedték. Az első, aki Cuvanóban életét adta Krisztusért, egy Jaszutaró nevű parasztlegény volt: harminc egynéhány éves. Jéghideg télben egy kis faketrecbe zárták, ahol csak gubbasztva fért el és moccanni sem tudott, s magára hagyták a téli erdőben. Egy éjszaka két keresztény rabnak sikerült kijátszani az őrök éberségét és odalopakodni ketrece mellé, hogy néhány bátorító és vigasztaló szót váltsanak vele. A kékre fagyott legény ott vacogott ketrecében, de mikor kérdezték: bírja-e még, rájuk nézett nagy, megbékélt szemekkel, és így szólt: „Ne nyugtalankodjatok. Jól vagyok én. Minden éjjel itt áll a ketrecem mellett valaki, egy úrnő. Itt van mindig, egészen reggelig, és beszél hozzám, olyan szépeket, olyan szépeket . . . “ Mikor két nap múlva megint sikerült a két kereszténynek odalopódz- kodni, a ketrecet már befedte a hó, és csendes volt minden: Jaszutaró áldozata beteljesedett. Ki volt ez a titokzatos éjjeli látogató? A cuvanói vértanúk meg voltak győződve róla, hogy Mária. És ez erőt adott nekik, hogy imádkozzanak és kitartsanak a hitben és bizalomban mindvégig.

Borzasztó ez a világ, ahol az emberek egymást ölik, egymást kínozzák, és az Isten hallgat. Hallgat, mint amikor Jézus kiáltott hozzá haláltusájában a Golgotán. Hinni mégis szeretetében, és énekelni a hála dalát, hirdetve, hogy az Isten „jó és irgalma örökkévaló“: ez a hitből és imádságból fakadó élet, Mária élete és a mi életünk.

4. Mária szíve: hófehér liliom. Japán a virágok országa. Az „ikebana — virágrendezés“ ősi hagyományokon alapuló művészet. A japánok órákig el tudják nézegetni az ilyen néhány szál virágból alkotott kompozíciót. „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet“ — mondja egy régi közmondás. Nagy életmester minden kis virág! Sík Sándor mondta ki legjobban titkukat a búzavirágról szóló versében: a virág lényege „létvallás“: nem ágálni, nem erőlködni, nem türelmetlenkedni, nem vetélkedni, hanem egyszerűen lenni, csupán lenni, és rámosolyogni mindenkire, aki mellettünk elhalad, akivel összehoz a sors. Lenni, mosolyogni, mint a hóvirág, a hajnalka, a búzavirág, a nefelejcs.

Mária léte: virág-lét: lenni az Isten kegyelmének életáramlásában, és alakot adni annak. A virág, amelynek ruhája szebb, mint „Salamoné minden dicsőségében“ (de jó, hogy Jézusnak ilyen ízlése volt!), megmutatja, mire képes a világot éltető energia; Mária szíve megmutatja, mire képes az Isten energiája.

De Mária nem akármilyen virág, hanem liliom. A liliom pedig a szeplőtelen szüzesség virága. A szűznek „arra van gondja, hogyan jár77