Szolgálat 27. (1975)

Nemeshegyi Péter: „A szép Szűz Mária" Japánban

hozott. Ezért állított oda Isten egyszülött Fia, Krisztus mellé egy asz- szonyt, egy anyát az üdvösségrend kellős közepébe. Az Istenfia, Krisztus férfi volt, és ez így volt rendjén. Egy hivatásáért odaáldozott, megalkuvás nélküli férfiéletben mutatta meg az egész világnak és minden kornak, milyen az Isten, és milyen az Isten képmása ember. De minthogy Jézus férfi volt, vannak az Istennek olyan vonásai, amelyek — bár láthatóak — de mégsem rajzolódnak ki benne oly közvetlenül. Ezért állított az Atya Jézus mellé egy teremtményt, egy édesanyát, hogy egész női, anyai mivoltában az Isten anyaszívét tükrözze. Egy édesanyát, aki az isteni kegyelem remekműve; akinek anyasága, mivelhogy ő az Isten Fiának és az „emberfiának“ anyja, nem korlátozódik egy pár tagból álló családra, hanem kiterjed mindenkire, mindenkit átölel, mindenkit szívébe zár. Az Isten Mária minden érdemét megelőző kegyelmének áradatával és a kiválasztás malasztjával egy remekművet alkotott magának, Fiának és nekünk: egy Édesanyát, akinek szívében az ő végtelen szeretete tükröződik, az ő anyaszívű irgalma csillog; egy édesanyát, aki soha el nem hagy, és így megérteti velünk, hogy velünk van az ő Istene, Jézus Krisztus, a mi Istenünk. Mária szíve mindent átölelő, éltető ég, ahonnan az Isten napja süt rosszakra és jókra, ahonnan az Isten esője hull igazakra és hamisakra. Mária szíve nagy, hatalmas ablak, amely Jézus miatt, Jézus jóvoltából nyílt meg, és amelyen keresztül az Isten szeme mosolyog ránk.

2. Mária szíve: hatalmas erdei tölgy. Gyönyörűre nőnek az évszázados fák az esődús Japánban. Ha egy ilyen óriás tölgy alatt állsz és felnézel a hatalmas törzs mellől a magasba, egy egész világ tárul fel előtted: a nagy, erős ágak terebélyesednek, nyújtózkodnak, fel, fel az ég felé. Zsong bennük a szél, zümmögnek a rovarok, csiripelnek a madarak. De ha lenézel a lábad mellé, még inkább megdöbbensz: ott nyúlnak az óriási gyökerek, mélyen fúródnak bele a talajba, hogy abból szívják az éltető nedveket, ott leljék a támaszt, amely ellenáll minden viharnak.

Mária a tökéletesen megváltott ember, és így megváltott létünk mintája. Isten felé irányuló lét; úgy tör fölfelé, mint a tölgy hatalmas ágai. De nemcsak ez. Az ókor nagy hittudósa, Origenész mondta: „Az Isten: gyökér!“ Soha nem lennének a fának ágai, ha gyökere nem lenne. „Istentől — Istenhez“: ez a kegyelmi élet lényege. Soha az Istent el nem érjük, ha nem származunk tőle létünk minden percében, ha nem ereszkednek le mélyen létünk gyökerei az ő Létébe, az ő Szentleikébe, ha nem árad belénk onnan az isteni életerő. Gyökér az Isten, és a mi gyökerünk, amely ezzel a gyökérrel azonosít: a hit. Mária is azért „Boldogasszony“, mert volt hite (Lk 1,45); rendületlen, bízó hite, kezdve az angyali üdvözlet örömteli fényétől a Kálvária borzalmas sötétségéig. Ha Mária hitét, bizalmát elvesztette volna, abban a pillanatban

75