Szolgálat 27. (1975)
Nemeshegyi Péter: „A szép Szűz Mária" Japánban
kiapadt volna belőle minden élet, eltűnt volna minden kegyelem. De Mária hitt, rendületlenül. A héber „hinni“ szó ugyanabból a gyökérből származik, mint a „szilárdan állni“ szó. A hit gyökerével az Istenbe kapaszkodó tölgy szilárdan áll; áll és él, amint természete kívánja. Nem kell neki mondani, hogy a nap felé nőjön, nem kell számára törvénykönyv és paragrafus: a gyökérből merített élet természetes erejével teremti meg szépséges formáját, fordul és növekszik a nap felé. így van ez rendjén: mit is tehetne mást egy fa, mint szívni a nedvet a nagy földből, szívni a levegőt a nagy légből, szívni a meleget a nagy napból, és lenni azzá, amit föld, lég, nap kíván: az élet csodájává. Máriában, a „Magnificat“ erős asszonyában tölgyet teremtett magának az ür. Az ő mintájára, az ő árnyékában nő a mi létünk palántája is az Isten kertjében. 3. Mária szíve: dalos fülemüle. A japán hegyekben sok az énekes madár: rigó, pacsirta, pinty, fülemüle, örök a melódiájuk, de mégis mindig űj, mindig friss, mindig szép. Nem gondol a fülemüle arra, hogy produkálja magát énekével. Csupán szíve örömét dalolja. Hálás, hogy van, hálás, hogy él. Hálás, hogy süt a nap. Hálás, hogy hallgatja és felelget neki a másik fülemüle. Ami a madárnak az ének, az az embernek az imádság. Aki nem tud már imádkozni, olyan, mint a fülemüle, amely elfelejtette énekét. Az ima: hit, hála és bizalom. Mária csupa hála volt, csupa hit és bizalom, ezért tudott teljes szívéből imádkozni, és imádkozik most is „érettünk, bűnösökért“. Sejtette-e már, amikor Erzsébetet látogatta, hogy mi vár rá és méhének magzatára? Sejtette-e, hogy a „gőgösök, hatalmasok és gazdagok“ nem hagyják majd magukat csak úgy letaszíttatni trónjukról? Sejtette-e, hogy szeretett fia elvérzik majd ebben a csatában, és hogy az ő szívét is a fájdalom tőre járja át? Sejtette talán, — de mégis ezt vallja: „Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék!“ (Lk 1,48) Milyen csodálatos jóslat, és hogy beteljesedett! Öt világrész minden népe, ezer nyelven, „Boldogságos Szűzanyának“ hívja Máriát. A misét japánul „a hála ünnepének“ hívják: nagyon találó elnevezés! Hiszen csak úgy árad belőle a hálás megemlékezés. És nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a hálától túláradó imaliturgia akkor született, amikor üldözték az Egyházat, kínozták és ölték a keresztényeket. Épp száz évvel ezelőtt zúdult a japán keresztényekre az utolsó nagy üldözési hullám. Amikor a három évszázadon keresztül hitüket titokban megőrző keresztény parasztok francia hithirdetőkkel találkoztak, kiderült hivő voltuk, és azonnal lesújtott rájuk a császár keze. Ezerszámra hurcolták el őket falvaikból, csoportokra szétszórva börtönbe 76
