Szolgálat 27. (1975)
Soós Márta: Einsiedeln - Máriaremete
A templom orgonája az egyházmegye legjobb orgonája. A kántor orgonaművészi diplomával rendelkező férfi; egyúttal a templomi énekkart is irányítja. Nagy ünnepeken az énekkar gregorián, Liszt- és Kodály- betétekkel emeli a liturgia fényét. Évenkint kétszer templomi hangversenyt, zenei áhítatot is tartanak. A templom művészien szép, ragyogóan tiszta, és minden áhítatra, imára hangoló. Ezért is szeretnek eljönni — messziről is — megpihenni a templom csendjében az Oltáriszentség és a Szent Szűz előtt. Sok ugyan a turista látogató is, aki csak megnézi a templomot; de az imádkozok sem hiányoznak. Mit szeretnek a templomon? Nehéz megmondani, mert egyéni felfogás szerint más és más a felelet. De egy közös vonás azért van bennük: az, hogy a templom „légköre, hangulata“ valami más. Mintha az a sok ima, fohász, ének, amely az idők folyamán elhangzott, beivódott volna a falakba, és azok sugároznák most az áhítatot. Einsiedeln a katolikus Svájc szíve. A kantonok és városok áldozati gyertyái — Luzern hozta az elsőt 1445-ben — ma is ott égnek az Istenanya szobra előtt. 1450-ben Zürich és Schwyz hosszas háborújukat a kegyhelyen megkötött békével fejezték be. A szövetséges városok szívesen gyűléseztek itt. Svájc nagy szentje, „Bruder Klaus“ (Nikolaus von Flüe) sokat járt ide imádkozni. Amikor az 1927-es eucharisztikus kongresszuson a svájci népet Jézus szentséges Szívének szentelték, 17 000 zarándok töltötte meg a kolostor terét. 1946-ban 30 000 fiatalember fogadalmi zarándoklatát látta az ősi kegyhely, hálából a békéért. Katolicizmus és svájci demokrácia szorosan összefonódik: az édesanyja kezét szorongató kis parasztfiú, aki élete első nagyobb útját teszi meg ide, ott áll a soros kanton tanácsosai és egyházi vezetői mellett. A zarándokcsoportok fogadására az ezzel megbízott páter megy kíséretével, kereszttel és zászlóval. A találkozás pillanatában liturgikus „csókban“ érintik meg egymást a szembejövő keresztek és zászlók. A legnagyobb zarándoknapok: jan. 21, Szent Meinrad ünnepe; áldozócsütörtök; pünkösdhétfő; júl. 16, az „einsiedelni Kegyelmek Anyjának“ ünnepe; aug. 15, a „Grosse Liebfrauentag“ — a főoltár képe Mária mennybevitelét ábrázolja —; szept. 14, „Engelweihe“; október első vasárnapja: a rózsafűzér ünnepe; dec. 8, zürichi egyetemisták hagyományos éjszakai zarándoklatának napja, amelyet itt közös hajnali misével fejeznek be. Kis és nagy zarándokok szívesen látogatják meg a kolostor udvarán áthaladva az istállókat és legelőket: az einsiedelni lovak elragadtatásba ejtik a gyerekeket, és szenvedélyes csodálattal töltik el a hozzáértőket. Aki Einsiedelnben jár, búcsúfiát is visz magával: gyertyákat, és főleg a híres „Häleböck“-öt (= heiliges Lamm [Bock]): bárány5 65
