Szolgálat 27. (1975)
Soós Márta: Einsiedeln - Máriaremete
formában sütött mézestésztát. Aki mint gyerek ebbe beleharapott, késő öregségében is nyelvén érzi édes ízét, boldog emlékként. Máriaremetén a „zarándokévad“ mindig húsvét keddjével veszi kezdetét, és október elsejéig tart. De a templom télen is egész nap nyitva van. A húsvétkeddi nagymisére, az ún. „kofabúcsúra“ megtelik a templom. Még nagyobb tömeget vonz Szentháromság vasárnapja, úgyhogy a misét a szabadtéri oltárnál kell tartani. Ez a székesfehérvári egyházmegye (Máriaremete ennek területén fekszik) híveinek búcsúja. 1927 óta minden évben nagy tömeg hivő jön el papjaik és a püspök vezetésével, hogy köszöntse a Szentháromság leányát, és hitben, Mária iránti bizalomban megerősödve térjen vissza otthonába. Természetesen más egyházmegyékből, sőt Szlovenszkóból is szép számmal jönnek hívők ilyen alkalommal. Szept. 8-a, Kisasszony napja, a templombúcsú a másik tömegeket mozgató napja Remetének. De a Mária-ünnepek forgalma általában nagy. A gyóntatóknak is sok a munkája az ünnepeken. De általában előszeretettel jönnek gyónni a hívek Remetére, mert gyóntatót mindig találnak. A kegytemplom valamelyik papja minden délelőtt gyóntató „ügyeletet“ tart. A zarándokok évenkint egyszer teljes búcsút is nyerhetnek a templomban. Még 1907-ben X. Pius pápa adta ezt az ajándékot Remetének, és az Apostoli Penitenciária 1967-ben megerősítette. (Az Einsiedelnbe zarándoklónak Vili. Leó pápa adta meg 964-ben a teljes búcsú kegyelmét, azzal az indoklással, hogy az egy szentföldi zarándoklattal egyenrangú.) A remetei krónika sok-sok imameghallgatásról és több csodáról tud. Közel 3000 hálatábla van befalazva a templom külső lábazatába, hirdetve a Máriába vetett bizalom erejét. A templom belsejében pedig az újabb hálatáblák már nemcsak a szokásos „Hálából“, „Mária segített“ stb. szavakat tartalmazzák, hanem sok szép gondolatot is adnak. Néhány felírás ezek közül: „ó szeretet anyja — légy éltünk oltalma.“ „Nyiss eget jajszavaimra, — Élet anyja, Mária.“ „Szeretet kútfője, légy néped őrzője.“ — „Igaz anyám, kegyes dajkám, — Szívem nálad megbúvik.“ „Bánatban és bajban — Te vagy a reményünk. — Méltatlan szolgáid, — Csak Tebenned élünk.“ Fejezzük be ezt a kis párhuzamot két máriás szöveggel: C. Wettach kis imájával egy Einsiedelnben kiadott képről, illetőleg a „remetei litániával“ : Alles möcht’ ich dir erzählen, alle Sorgen, die mich quälen, alle Zweifel, alle Fragen, möcht’ ich, Mutter, zu dir tragen. Hozzád hozom, neked mondom minden dolgom, kínzó gondom. Mennyi kérdés,.mennyi kétség .. Anyám, mindent elbeszélnék! 66
