Szolgálat 27. (1975)

Soós Márta: Einsiedeln - Máriaremete

káscsalád és a Mária-szobrot vivő fehér ruhás lányok. (Tudjuk, hogy a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékét hirdeti.)

A templom néhány éve plébánia is, de zarándokhelyi jellege azért megmaradt. 1972-ben kívülről is teljesen megújult. Ezt is a hívek fedezték adományaikkal, hálából azért a sok lelki és testi jóért, amiben ott a Szűzanya közbenjárására részesülnek.

Az első világháború után, 1928-ban, a templomot a szervitákra bízták. 1950-ig gondozták. Régi rendházuk ma öreg pedagógusok otthona. 1954-ben Pierre Théas, Lourdes és Tarbes püspöke, a jelenések százéves jubileumára kihirdetett Mária-év során a kegyszobor egy másolatát ajándékozta a magyaroknak. 1957.aug.20-án ö maga áldotta meg a szobrot Lourdes-ban. Utána Magyarországra hozták, és a remetei park lour- des-i grottájában, szabadtéri oltáron állították fel, Lourdes-ból hozott sziklákon. így Máriaremete bizonyos értelemben „magyar Lourdes“-dá is vált.

Két különálló orgona szolgálja az einsiedelni bazilikában a szertartások fényét: a kórusé 18. századi, a templomhajó ötrészes orgonája 1930-33 közt épült. Szent Benedek fiai természetesen nagy gondot fordítanak az énekelt zsolozsmára. Reggel fél hatkor gyűlnek össze a kóruson a matutinumra, amelyet „önkiszolgáló“ reggeli után fél nyolckor a laudes és a konventmise követ. Délután 4 órakor éneklik a vesperást, s este nyolckor a kompletórium fejezi be a nap közös rendjét. De leghíresebb és leglátogatottabb az „einsiedelni Salve“, amelyet a vesperás után énekelnek, ünnepélyes körmenetben vonulva át a kápolnába a kegykép elé. 1547-ig csak ünnepeken történt ez. Akkor Lenzingen apát, aki Maulbronnból elűzve itt talált menedéket, alapítványt hagyott a kolostorra azzal a rendelkezéssel, hogy azután naponta megtegyék. Negyedórával előbb kezdődik a harangzűgás. Először csak szólóban, majd mind több és több harang kapcsolódik be, szinte hívogatja az embereket. A templom olyan, mint a karját kitáró, várakozó édesanya. Négy órára mindenfelől megjönnek a zarándokok, hogy a szerzetesek évszázados kórusába bekapcsolódjanak. A szerzetesek menetének úgy kell átvágnia magát a tömegen. Sajátos, kicsit érdes és súlyos lejtésű dallamon éneklik Mária köszöntését, a 17. század óta többszólamúan. Egy magányos hang kezdi az üdvözletét: „Salve Regina“ — és folytatja az érces kórus: „Mater misericordiae, vita, dulcedo et spes nostra . . . “ Napról napra, évről évre ugyanabban az órában csendül fel Mária dicsérete. Éppen csak hogy olykor egy-egy hang elmarad a kórusból: az már a mennyben köszönti Édesanyját. Helyébe beáll egy másik, s lassan új nemzedék lépked mellén keresztbe tett karral, lehajtott fővel a kegykápolna felé.

63