Szolgálat 27. (1975)

Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról

gei számára, ugyanakkor viszont számos új formával találkozunk. A bűnbánat szentségének használata aligha volt vitás téma a zsinaton, mégis e téren meglehetős a változás, anélkül, hogy szükségképpen a bűnbánati szellem eltűnéséről kellene beszélnünk az Egyházban. Valószínűleg helyesebben ítélünk, ha a Mária-tiszteletre vonatkozó zsinati tanítást segítségnek tekintjük, amelynek az a feladata, hogy útmutatásul szolgáljon az átértékelés és újraátgondolás folyamatában, hisz erre a mai világ és kultúra mindenképpen rákényszeríti a keresztény teológust és hívőt. A zsinat kívánsága az, hogy Mária-tiszteletünk mint keresztény vallásosságunk szerves része jelentkezzék, szoros kapcsolatban maradjon a biblikus alapokkal, és az ősegyház példája nyomán ne váljék különleges vallásgyakorlatok gyűjteményévé, ne fejlődjék a liturgikus élet rovására, hanem maradjon meg útmutatónak Krisztus felé.

Hogy a Mária-tisztelet az igazi katolikumnak próbaköve, az most a zsinat után is ugyanolyan érvényes tétel, mint valaha. Aki a megtestesülés valóságában hisz, aki az egyházi és szentségi struktúrákban az isteni és teremtett elemek szoros és valóságos kapcsolatát látja, az Máriát is hasonló módon szemléli, benne is meglátja a misztérium egyedülálló jelenlétét. És megfordítva: Mária igazi tisztelői szükségképpen meglátják és értékelik a formákat, amelyekben a megtestesült Isten az emberi tapasztalás nyelvén megnyilatkozik, azaz az egyházi és szentségi életet, Krisztus jelenlétének egész formavilágát.

18