Szolgálat 27. (1975)
Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról
vinni, hogy mikor az üdvösség teljessége elérkezett, elküldte Fiát, aki asszonytól született . . . azért, hogy mi is fogadott fiákká váljunk (Gál 4,4-5). Értünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, és megtestesült a Szentlélek által Szűz Máriától. Az üdvösségnek ez a misztériuma megnyilvánul és folytatódik az Egyházban, amelyet az ür saját testeként alapított. Ezért a híveknek, akik Krisztushoz mint Fejhez kapcsolódnak, és minden szenttel közösségben élnek, tisztelniük kell elsősorban Szűz Mária emlékét, aki Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus anyja.“ így a szöveg világossá teszi Mária és az Egyház szoros kapcsolatát, és megmagyarázza, miért az Egyházról szóló dokumentumnak kell Mária alakjával foglalkoznia. Az Egyház maga nem más, mint a megtestesülés titkának folytatása és kiterjesztése, s ezért Krisztus testének mondható. A megtestesülés titka viszont Mária méhében vette kezdetét. Az Egyház, amikor Mária felé fordul, létének forrását látja; Máriában a saját természetét, méltóságát, jelen életfeladatát és jövő dicsőségét szemléh. 2. A továbbiakban a zsinat elsősorban biblikus témákra és tanításokra fektet súlyt. Biblikus jellegét nem az idézetek mennyisége, hanem elsősorban Mária bibliai alakjának kidolgozása adja. A Lukácsevangélium első két fejezetének teológiáját követve, úgy állítja elénk Máriát, mint az ószövetségi vallás kincsesházát, ő a hűség, az alázat, az egyszerűség és odaadás példaképe. A Magnificat lelkisége mögött felismerjük a próféták tanítását „Jáhvé szegényeiről“, amelyet az ószövetség csak fokozatosan, a szenvedés kohójában formált ki. Mária „kiváló példája Isten alázatos és szegény híveinek, akik az üdvösséget bizalommal remélik és nyerik el Tőle (n. 55)“. Mária úgy áll elénk, mint Sión lánya, aki elsőnek veszi át a közelgő megváltás hírét. E pontban a dokumentum követi a biblikusok megállapítását, hogy ti. az angyali üdvözlet Szofoniás prófétát idézi: „Vigadj, Sión lánya, zengj Izrael, / örülj, ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem lánya ... Ne félj, Sión . . . Benned van (a te bensődben) az úr, a te Istened“ (Szof 3,14-16). Valóban: a görög „khairé“ szó, amit Lk 1,29-ben a latin szentírás „ave“-val fordított, a magyar pedig „üdvözlégy“-gyel, szószerint „öröm“-öt jelent. Bár az ókori görögöknél ez a kifejezés közönséges köznapi üdvözletté vált (ezért lett ókori latin fordítása „ave“), az angyali üdvözlet szövegében eredeti erejében kell értelmeznünk: örömhír érkezését, a messiási beteljesülés jövetelét hirdeti. Szofoniás próféta szavainak új értelmet ad az angyal köszöntése, amikor meghirdeti Jézus fogantatását: benned (szószerint: „a te bensődben“) van az űr! — Lukács első két fejezetének majdnem minden szaván végig lehetne így menni, fölfedezve az ószövetségi utalások és témák hátterét. Mindez bőven megmutatja, hogy az üdvösségtörténet csúcsán Mária nemcsak biológiai szere14
