Szolgálat 27. (1975)

Farkasfalvy Dénes: A zsinat tanítása Szűz Máriáról

pet tölt be, hanem Isten népét képviseli, mintegy megszemélyesíti a megváltás tevékeny elfogadásának szerepében. A biblikus mariológia másik fontos témája a Szűzanya hite: „Bol­dog vagy, mivel hittél“ (Lk 1,45) — olvassuk az evangéliumban. Ez a szempont közelebb hozza a Szűzanyát az egyszerű hívőhöz, és ugyanak­kor nem kicsinyíti le alakját. Mária az első, aki hittel veszi át Krisz­tust, Isten legnagyobb ajándékát, amikor még ez az ajándék rejtve van, amikor csak megtestesült létének csírájában létezik, ő is átmegy a hit megpróbáltatásain: nem érti a misztérium teljességét (Lk 2,49), de a meg nem értett titkot hűséggel és hittel a szívébe zárja (Lk 2,51). A zsinat szövege ezeket a biblikus adatokat teljes távlatukban szóhoz juttatja. Amit a korábbi mariológusok sokszor helytelenül (és téves magatartással) „antimariológikus“ szövegnek tartottak, azt a zsinat nem átallja idézni: „Kik az én anyám és testvéreim? Azok, akik Isten akaratát követik, testvéreim és anyám!“ (Mk 3,35) E szöveg csak a szűk szempontú mariológiát marasztalja el, azt, amelyik Máriát egye­dül a biológiai értelemben vett istenanyaságért értékeli és magasztalja. A test egyedül azonban nem ér semmit, Krisztus szavai „lélek és élet“ (Jn 6,64). Mária az istenanyaságot hittel fogadta, hitben és szenvedés­ben élte, ez volt az ő útja is a teljességhez, a teljes értéshez és meg­dicsőüléshez. 3. A zsinati dokumentum a szentírási szövegek mélységét nemcsak a jelenkor tudományos exegézisével, hanem a múlt keresztény tapasz­talatának egész gazdagságával próbálja kikutatni és kiaknázni. A Mária-tisztelet első kivirágzásának idején a szentatyák különös­képpen ügyeltek arra, hogy Mária szerepében ne csak a testi anyaságot lássák. A zsinat egy egész sereg patrisztikus szerzőre utal, amikor állítja: „Szűz Mária az angyali üdvözlet szavára testben és lélekben fogadta magába Isten Igéjét, hogy a világra hozza“ (n. 53). Sz. Iréneuszt idézve, szembeállítja Mária engedelmes hitét Éva kétkedő engedetlen­ségével. Ez a belső magatartás a gyökere annak, hogy Mária „üdvös­ségünk oka“ lett, hiszen istenanyai szerepe is ezen alapszik (vö. n. 56). A patrisztikus irodalom gondolatai fontos szerepet játszanak Mária és az Egyház viszonyának megvilágításában. Mária az Egyház szimbó­luma, mintegy elő vételezése és első megjelenési formája. Az Egyház­ban az az egyetlen megtestesülés folytatódik, válik közös kinccsé, ter­jed ki az egész emberiségre, amely Mária méhében indult meg. Az Egy­ház maga is anya, de anyasága Máriáéval lényegében azonos: Mária anyaságának sorsosa, hordozója a történelemben. Ugyanakkor az Egy­ház, mint sértetlen szűz, szépséges jegyes és boldog menyasszony nem­csak ideált és vágyálmot jelent, mert mindez a megdicsőült Szűz Máriá­ban már beteljesült valóság. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom