Szolgálat 26. (1975)
Könyvszemle - Ladislas M. Örsy: Open to the Spirit (S. M.)
A Szentlélek adományait nem birtokolom (mint valami tárgyakat a fiókomban), hanem a Lélek „birtokol“ engem: hatalmába kerített, és vezet akarata szerint, hitem, reményem és szeretetem szerint. A lényeg tehát az, hogy legyünk készségesek, hárítsuk el az akadályokat (a bűnöket), és kitárulva működésének, hagyjuk kibontakozni magunkban az isteni életet. A Lélek hatalmába vetett hit nem teszi fölöslegessé az aszkézist, a bűn elleni küzdelmet, de megmutatja, hogy az életszentség mindenekelőtt a Lélek műve: „felvétel" (assomption), mielőtt még „felmenet“ (ascension) lenne. Nem mutatjuk be a könyv következő hat fejezetét, mert már hosszúra nyúlt ismertetésünk. Csupán felsoroljuk a címeket: a tapasztalat jelentése és hordereje; A Szentlélek és az igazi kereszténység: A Szentlélek és az új közösségek: A Szentlélek és a keresztény a világban; A Szentlélek és az ökumenikus tapasztalat: A Szentlélek és Mária; A Szentlélek, reménységem. — Suenens bíboros számos olyan kérdést tisztáz, amelyek alapvetőek a lelki élet, a mai karizmatikus mozgalom, valamint az Egyház mai élete és jövője szempontjából. A mély tapasztalatból fakadó és a katolikus Egyház tanításához igazodó munkát melegen ajánljuk: Suenens biztos vezetőnek bizonyul a „szellemek megkülönböztetésében“. Szabó Ferenc Ladislas M. Őrsy: Open to the Spirit (Kitárulás a Léleknek). Religious Life After Vatican II. Dimension Books, Denville, New Yersey, 1968, 286 o. Az Amerikában működő magyar teológusprofesszor könyve méltán keltett érdeklődést az egész világon. A maga nemében az alapvető munkák közé tartozik. Tárgya a szerzetesi élet reformja a Zsinat szellemében, a „Perfectae Caritatis“ dekrétum alapján. De olyan tág, igazán „katolikus“ szellemben tárgyalja az evangéliumi tanácsokat és a szerzetesi életformákat, hogy minden komoly lelkiéletet élő keresztény sokat meríthet belőle. A könyv átlátszóan tiszta. A szerzetesség mibenlétének és hivatásának megvilágítása után három nagy fejezet tárgyalja a szerzetesi „karizmákat“: a szüzességet, szegénységet és engedelmességet. Minthogy az engedelmesség fogalma irányítást föltételez, következik két kisebb fejezet a kormányzásról, tele kitűnő, az egyházi közélet terén széles körben hasznosítható (sajnos még mindig inkább csak hasznosításra váró) gyakorlati javaslatokkal. Végül az utolsó két fejezet a szerzetesélet két alapformáját, a szemlélődést és apostoli cselekvést jellemzi. Az Istennek szentelt élet a szerző szemléletében Isten szabad, egzisztenciális ajándéka Egyházának, a Szentlélek dinamikus működésének gyümölcse. A hierarchia mellett ők a prófétai hivatás képviselői az Egyházban, a karizmák hordozói. Küldetésük az, hogy Krisztus üdvözítő munkáját folytassák. Ha elsoroljuk, hogy az egyes fejezetek címeiben a szüzesség mint „Isten társasága“, a szegénység mint „az Ország birtokolása", az engedelmesség mint „hitben vállalt utazás“ szerepel „Isten kezessége alatt“, hogy a szemlélődő „kegyelemmel és erővel van eltelve“, az apostoli tett pedig „szeretet a világ iránt“, akkor már sokat megsejthetünk a könyv irányából. Amiről nehéz fogalmat adni, ha valaki nem olvasta, az az alaphangja. Pedig ez a leglényegesebb, ez teszi olyan lebilincselő olvasmánnyá és olyan termékeny meggondolási anyaggá. Talán legjobban a nagy emberi kiegyensúlyozottság és nagy természetfölötti nyitottság szerencsés, kegyelmies párosulásá- nak mondhatnánk, üdítő optimizmus és józan realizmus; vállalkozó kedv és mélységes tisztelet Isten működése és az emberi személyiség iránt; egyszerű lényeglátás és a bonyolult valóság állandó szemmeltartása olvad itt egységbe. A kiindulópont mindig egy lényeges hitigazság vagy egy kétségbevonhatatlan gyakorlati tény (de többnyire a kettő együtt), ezt beható bibliai tájékozódás követi. Ezek után természetesen hat esetleg merészebb következtetések levonása is. Ragadjunk ki néhány példát a gazdag gondolatkincsből. A fogadalmakat nem mi „nyújtjuk" Istennek, hanem Isten ajándékai az embernek. Ennel^ jobban kifejezésre kellene jutnia a szertartásban is. Az ember erre a kegyelmi hívásra csak teljes személyiségével felelhet. A teljesség az időre is vonatkozik, vagyis az elkötelezés örök. 82
