Szolgálat 26. (1975)

Könyvszemle - Szabó Ferenc: Párbeszéd a hitről (Békési I.)

A közös életben személyek simulnak közösségbe. Lényege a szellem és a szív egysége, a közös kegyelem és közös küldetés, nem pedig uniformizálás. A jó közös­séget a béke és a boldogság légköre jellemzi, minden tagja szabadon érintkezik Istennel és segíti feléje a másikat. Az egyének is, a közösség is nyitott: hallgat a Szentlélekre és figyeli a világban az idők jeleit. Általában a boldogság és a belső feloldódás roppant jelentős a kegyelem befogadására, — kényszer, feszültség talán a leggyakoribb akadályai Isten munkájának. A szegénység egyaránt jelenti, hogy tudunk elfogadni és tudunk adni. Igazi sze­rénység és önmegtagadás kell a teremtett javak használatában — s igazi szabadság és nagylelkűség az evangélium terjesztéséhez szükséges eszközök terén. De azért lássák meg az intézményeken is, hogy Isten szegényei vezetik! Ha az Egyháznak ma szegényebbnek kell lennie — és bizonyára szükség van erre —, akkor előbb gazda­godnia kell Isten szeretetében. Enélkül csak lélektelen szegénység lehetséges. A Szentlélek járását kell megérezniök az embereknek, akkor az aggiornamento magától következik. Isten gyermeke mindig megtartja függetlenségét és szabadságát. Az engedelmes­ségben ezt arra használja, hogy alávesse magát Istennek. De az engedelmesség nem passzív erény. Igen, kiüresítése önmagunknak Isten akarata felé; de Isten akaratának teljesítése felelős és tevékeny dolog. Az elöljáró alapvető magatartása is az engedel­messég (a szabályok iránt, Isten akarata és annak jelei iránt], hiszen mintája Jézus Krisztus. Alapvető erénye a határtalan figyelőképesség: neki kell még csak igazán nyitottnak lennie, hogy ne egyéni szűkösségéhez mérje Isten kegyelmeit. A szer­zetesi kormányzásban a megtestesülés titka van jelen: Isten emberi szavak és tettek által megvált minket önmagunktól. Minden szerzet lényegénél fogva kontemplativ is, apostoli is. A szemlélődés az ember hozzásimulása Istenhez, közvetlen viszony egy Személlyel. Az Istennek szen­telt ember nem „tökéletességre törekszik", hanem egy Személlyel él. Hogy valaki teljesen a keresztény cselekvésre adhassa magát, ahhoz teljesen szemlélődőnek kell lennie. Ugyanakkor tevékenysége a „kozmikus liturgiában" való részvétel: az osztály­terem, a kórház istentisztelet, istenszolgálat helye. A küldetés kegyelem, s min­denekelőtt magát a küldöttet szenteli meg. „Az a mondás járja, hogy a teológia kezdete csodálkozás és csodálat: csodál­kozás egy isteni titok színe előtt és csodálat Isten hatalmas tettei iránt. A szer­zetesélet teológiája pontosan ez: csodálkozás, a Szentlélek jelenlétének gyümölcseit látva népe között, és csodálat a férfiakban és nőkben megtapasztalt ereje iránt. A szerzetesélet jövője tehát Isten dinamikus, teremtő tevékenységének jövője az Egy­házban. És erre nagy jövő vár" (68). S. M. Szabó Ferenc: Párbeszéd a hitről. Tanulmányok és megemlékezések. Róma 1975, 302 o. P. Szabót nem kell bemutatnunk a Szolgálat olvasóinak. Új könyvében — mint más­kor is — világnézeti kérdések, irodalmi és művészeti problémák, a mai ember alap­vető létkérdései, útkeresése és vívódása érdeklődésének főtárgyai. Széleskörű érdek­lődés, a dialógus megértő, testvéri hangja és aggódó, a kutatókkal, útvesztettek- kel és reménytelenekkel együtt szenvedő, de őket sokszor prófétai komolysággal intő keresztény beállítottság jellemzi. Az „Új távlatok" címen összegyűjtött tanulmányok — a könyv nagyobbik fele — mind a mai ember legégetőbb kérdéseivel foglalkoznak: Emberi jövő és keresztény reménység: az emberi dráma megvilágítása egzisztencialista szemmel; Karl Rahner „halálteológiája“ . . . Blondel, Prohászka és Gabriel Marcel személyében három olyan modern gondolkodót mutat be, akik sikerrel vállalkoztak ezeknek a kérdéseknek megoldására. A „történelmi Jézus" körüli viták ismertetése, az új krisztológiai irányok bemutatása a végső, az egyetlen megoldás felé irányítanak bennünket. „Jézus Krisz­tus, az Istenember" jelenik meg, mint az emberi tragédia egyetlen feloldója. A szerző VI. Pál pápa szavával teszi fel a nagy kérdést: „Kicsoda az Úr? Ki ez a Jézus Krisz­83

Next

/
Oldalképek
Tartalom