Szolgálat 26. (1975)

Könyvszemle - Szabó Ferenc: Párbeszéd a hitről (Békési I.)

A közös életben személyek simulnak közösségbe. Lényege a szellem és a szív egysége, a közös kegyelem és közös küldetés, nem pedig uniformizálás. A jó közösséget a béke és a boldogság légköre jellemzi, minden tagja szabadon érintkezik Istennel és segíti feléje a másikat. Az egyének is, a közösség is nyitott: hallgat a Szentlélekre és figyeli a világban az idők jeleit. Általában a boldogság és a belső feloldódás roppant jelentős a kegyelem befogadására, — kényszer, feszültség talán a leggyakoribb akadályai Isten munkájának.

A szegénység egyaránt jelenti, hogy tudunk elfogadni és tudunk adni. Igazi szerénység és önmegtagadás kell a teremtett javak használatában — s igazi szabadság és nagylelkűség az evangélium terjesztéséhez szükséges eszközök terén. De azért lássák meg az intézményeken is, hogy Isten szegényei vezetik! Ha az Egyháznak ma szegényebbnek kell lennie — és bizonyára szükség van erre —, akkor előbb gazdagodnia kell Isten szeretetében. Enélkül csak lélektelen szegénység lehetséges. A Szentlélek járását kell megérezniök az embereknek, akkor az aggiornamento magától következik.

Isten gyermeke mindig megtartja függetlenségét és szabadságát. Az engedelmességben ezt arra használja, hogy alávesse magát Istennek. De az engedelmesség nem passzív erény. Igen, kiüresítése önmagunknak Isten akarata felé; de Isten akaratának teljesítése felelős és tevékeny dolog. Az elöljáró alapvető magatartása is az engedelmesség (a szabályok iránt, Isten akarata és annak jelei iránt], hiszen mintája Jézus Krisztus. Alapvető erénye a határtalan figyelőképesség: neki kell még csak igazán nyitottnak lennie, hogy ne egyéni szűkösségéhez mérje Isten kegyelmeit. A szerzetesi kormányzásban a megtestesülés titka van jelen: Isten emberi szavak és tettek által megvált minket önmagunktól.

Minden szerzet lényegénél fogva kontemplativ is, apostoli is. A szemlélődés az ember hozzásimulása Istenhez, közvetlen viszony egy Személlyel. Az Istennek szentelt ember nem „tökéletességre törekszik", hanem egy Személlyel él. Hogy valaki teljesen a keresztény cselekvésre adhassa magát, ahhoz teljesen szemlélődőnek kell lennie. Ugyanakkor tevékenysége a „kozmikus liturgiában" való részvétel: az osztályterem, a kórház istentisztelet, istenszolgálat helye. A küldetés kegyelem, s mindenekelőtt magát a küldöttet szenteli meg.

„Az a mondás járja, hogy a teológia kezdete csodálkozás és csodálat: csodálkozás egy isteni titok színe előtt és csodálat Isten hatalmas tettei iránt. A szerzetesélet teológiája pontosan ez: csodálkozás, a Szentlélek jelenlétének gyümölcseit látva népe között, és csodálat a férfiakban és nőkben megtapasztalt ereje iránt. A szerzetesélet jövője tehát Isten dinamikus, teremtő tevékenységének jövője az Egyházban. És erre nagy jövő vár" (68).

S. M.

Szabó Ferenc: Párbeszéd a hitről. Tanulmányok és megemlékezések. Róma 1975, 302 o.

P. Szabót nem kell bemutatnunk a Szolgálat olvasóinak. Új könyvében — mint máskor is — világnézeti kérdések, irodalmi és művészeti problémák, a mai ember alapvető létkérdései, útkeresése és vívódása érdeklődésének főtárgyai. Széleskörű érdeklődés, a dialógus megértő, testvéri hangja és aggódó, a kutatókkal, útvesztettek- kel és reménytelenekkel együtt szenvedő, de őket sokszor prófétai komolysággal intő keresztény beállítottság jellemzi.

Az „Új távlatok" címen összegyűjtött tanulmányok — a könyv nagyobbik fele — mind a mai ember legégetőbb kérdéseivel foglalkoznak: Emberi jövő és keresztény reménység: az emberi dráma megvilágítása egzisztencialista szemmel; Karl Rahner „halálteológiája“ . . . Blondel, Prohászka és Gabriel Marcel személyében három olyan modern gondolkodót mutat be, akik sikerrel vállalkoztak ezeknek a kérdéseknek megoldására. A „történelmi Jézus" körüli viták ismertetése, az új krisztológiai irányok bemutatása a végső, az egyetlen megoldás felé irányítanak bennünket. „Jézus Krisztus, az Istenember" jelenik meg, mint az emberi tragédia egyetlen feloldója. A szerző VI. Pál pápa szavával teszi fel a nagy kérdést: „Kicsoda az Úr? Ki ez a Jézus Krisz83