Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A Szentlélek az Atya és Fiú közösségében és az Egyházban
Beledobhatsz a lángba bármit: papírt, fát, vasat, aranyat: mind tűzzé válik, életre kel. Már nem rest, sötét, hideg, mozdulatlan anyag. Ami fekete volt, fehéren izzik; ami sötét volt, vakítóan világít; ami hideg voh, égetően forró; ami mozdulatlanul hevert, lángol, lángol mindig csak fölfelé, mintha csak oda repesne égi „rokonaihoz“, a naphoz, a csillagokhoz. Meg az a láthatatlan tűz, ami az állatok, emberek testében ég! Ha kialszik ez a tűz, itt a halál. A halott hideg; egy láthatatlan tűztől meleg az, aki él. Mélységekből élni Isteni szél, lehelet, élő víz, életadó tűz, mindenható fény: már kezd kirajzolódni előttünk a Szentlélek alakja, De hogy még jobban megértsük lényét, gondoljunk néhány emberi tapasztalatra. Bár önmagukban véve még nem a Szentlélek jelenlétének élményei, de sokat segítenek ennek az élménynek megértésében. Az ember, amíg csak a saját tudatos, kicsiny „én“-jéből él, nem él igazán, nem tud igazán, emberien nagyot tenni. Jól tudják ezt a költők. Megrendelésre nem szokott remekmű születni. A költészethez „ihlet“ kell: amikor megszállja az ihlet a költőt, hívatlanul is ömlik tollából a vers. Szinte már nem ő írja a verset, hanem a vers „megszületik, megírja önmagát“. A zenénél is így van. Amikor a kezdő növendék gyakorolja a Mozart- szonátát, más a kotta, más a zongora, más a zongorázó, aki ezt a kettőt összeegyeztetgetni próbálja. Az ilyenkor születő hangokban Mozart bizony alig ismerne rá művére, amely egy ihletett pillanatban úgy áradt ki szívéből, mint a bárányfelhős nyári eget bearanyozó napsugár. De ha igazi művész játszik, akkor nincs már küllőn kotta, külön hangszer és külön zongorázó: minden eggyé lesz, és az a nagy Zene, amely Mozart zsenijében sírt és kacagott, sír és kacag most közöttünk újra. A művész csak eszköz, amelyen át a halhatatlan muzsika új életre kel. De micsoda feladat egy ember számára oly átlátszóvá tenni magát, hogy eszközévé lehessen a nálánál mélyebb és nagyobb Valóságnak! Nagy költői, zenei élmény nem adatik mindenkinek, de van egy olyan élmény a kis énünket meghaladó erőkkel való találkozásról, amelyen szinte minden ember keresztülmegy: a szerelem. Aki szerelmes lesz, az előtt egy új világ nyílik meg. Soha még nem érezte így magát, soha még nem látta ilyennek a világot, soha nem tudta, tapasztalta ilyen mélységes magától ér- tetődőséggel, hogy „élni, élni mily édes, mi szép!“ Most tudja, hogy „csak egy kislány van a világon“, és csodálkozva felkiált: „A jó Isten jaj de nagyon szerethet, hogy ónnékem adott tégedet!“ Milyen nagy igazságot és bölcsességet fejez ki ez az együgyű kis magyar nóta! Soha egy magányos ember kis énjéből ezt az új világot elővarázsolni nem lehetett volna; kellett, hogy rámosolyogjon az a „csak egy kislány“, és hogy felébredjen benne az az erő, 7
