Szolgálat 26. (1975)

Eszmék és események - A nő az Egyházban (G. Kranenburg - Jánosi B.)

íme tehát maga az Úristen megmondja a Bibliában, mi a nő első hivatása és feladata: legyen segítője, társa a férfinak. („Az asszony, akit társul adtál nekem ..." Tér 3,12) Az Úr első gondolata valószínűleg a két ember egyenrangúsága volt. De a bűnbeesés után így szólt Évához: „ ... légy a férj hatalma alatt, az meg uralkodjék rajtad“ (Tér 3,16). Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Ezzel Ö maga alapította meg a házasság intézményét, és meghatározta a nő elsődleges hivatását a feleség és anya szerepében. A nő tehát társa, segítője, de egyúttal aláren­deltje is férjének. A magyar nyelv igen szépen kifejezi ezt, amikor a nő férjét „uram“-nak, az viszont az asszonyt fele-ségének nevezi. Ám a Szentírásnak ugyanabban a fejezetében, amelyben a nőt férje hatal­ma alá rendeli az Úr, sőt egy verssel már előbb, a nőnek a legcsodálatosabb méltóságot adja az ún. protoevangéliumban: a Megváltó asszonytól születik (Tér 3,15). Az Újszövetségben a házastársakra vonatkozó parancsokat és tanácsokat Szent Pál leveleiben találhatjuk meg elsősorban. Ez már a kereszténység hangja: „A férfi teljesítse házastársi kötelességeit feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben“ (1Kor 7,3). Amikor Szent Pál a férfi és nő viszonyát Krisztus és az Egyház viszonyá­hoz hasonlítja, minden engedelmességi kötelezettség és alárendeltség el­lenére a női hivatás csodálatos méltóságát hangoztatja: „Az asszony enge­delmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak. Amint tehát az Egyház Krisztusnak van alárendel­ve, úgy az asszony is mindenben férjének“ (Ef 5,22-24). Itt van ismét az ószövetség gondolata, de milyen más értelmezést kap most már a krisztusi megvilágításban! — A férfiakhoz pedig így szól Szent Pál: „Férfiak! Szeres­sétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat. Szeresse tehát mindegyiktek feleségét akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét“ (Ef 9,25.33). Akárhogyan is nézem, a Szentírás szerint — már pedig a Szentírásban Isten szól hozzánk — a nő hivatása és kötelessége az, hogy segítőtársa legyen a férfinak. Segítőtársa elsősorban is a házasságban. Sokan úgy gon­dolják, a házasság elsődleges célja a gyermek. Pedig a keresztény házasság elsődleges célja, hogy a házastársak lelki és testi kielégülést találjanak egy­másban. Természetesen vannak más női hivatások is, mint a házasságban fele­séggé és anyává válni. Aki a szerzetesi életre kapott hivatást, az a szüzesség evangéliumi tanácsát választotta, Krisztus „élettársa“ és a lelkek „anyja“ lesz. Nem akarok most arról írni, milyen foglalkozási ágak valók a nőknek, miben állják meg legjobban helyüket. Mert éppen ma már szinte minden foglalkozási ágban ott vannak, és mindenütt megállják a helyüket. Mikor így 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom