Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - A nő az Egyházban (G. Kranenburg - Jánosi B.)
Az őskeresztény közösségekben a nő — legelőször is Mária — fontos helyet foglal el. A diakonisszákat az egyház külön szertartással erősíti hivataluk betöltésére. Az özvegyek pedig különleges szolgálatot teljesítenek, és megkülönböztetett helyük van a közösségben. Amikor Péter apostol Isten népéről és királyi papságról beszél, nem tesz különbséget férfi és nő között. Ez az a pont, ahonnan a mi gondolkodásunknak is ki kell indulnia. A vitáknál sokkal fontosabb azt tisztázni, mivel tud minden egyes ember, akár nő, akár férfi, akár öreg, akár fiatal, a maga adottsága szerint munkálkodni Isten országa építésén. Előítéletek nélkül kell megvizsgálni, mi az, amit a nő egyéni sajátságából „Isten népének“ tud nyújtani. Tévednénk, ha csak a sok „szürke“, feltűnés nélküli szeretetszolgálatra gondolnánk, amelyet a „jámbor asszonyok" mindig végeztek. Kétségtelen,* hogy megvan a gyakorlatuk. Talán kevésbé is esik nehezükre, mint a férfiaknak, hisz amit a nő megtevésre érdemesnek tart és elvállal, azt teljes odaadással teszi, és nem mérlegel feleslegesen, vajon érdemes és ésszerű dolgot cselekszik-e. Az egyháznak azonban ott is szüksége van a nőre, ahol „Isten népe“ a megértő, megbocsátó, életet melegítő szeretetet keresi és akarja megvalósítani, a parancsok és tilalmak üres, jogi légköre helyett. Ezért heiyén van, sőt pótolhatatlan a nő az egyházközségi és egyházmegyei tanácsban, szervezetekben, munkaközösségekben is. Megfigyelőképességével, mélyen érző és átélő benső világával olyan helyzetekre, problémákra és szükségekre tud rámutatni, amelyek felett a férfi minden jóakarat mellett is elsiklik, észre sem veszi. Az egyházi férfiaknak sem ártana és semmiképpen sem volna szégyenükre néha figyelmesen hallgatni arra, amit a nők gyakorlati érzékükkel, megélésükkel ajánlanak. A jól átgondolt és előkészített szervezet is csak akkor válik életképessé és vezet a kitűzött cél felé, ha minden sejtees- két életadó emberi érzés, együttélés és szeretet fűt át. Sőt (nem kisebb teológus hangoztatja ezt, mint Hans Urs von Balthasar) a teológiával rendszeresen foglalkozó nő is sok új szemponttal és meglátással gazdagíthatja Isten egyházát. A holnap egyházának arculatát mindenképpen az eddiginél inkább fogják alakítani a nők is. És ez nem szükségmegoldás, hanem egy régóta esedékes mulasztás pótlása. Giny Kranenburg + A mai világban, mikor állandóan a nők egyenjogúságáról szónokolnak, és női „felszabadító“ ligák, társaságok alakulnak, talán nem árt, ha egy pillantást vetünk a Szentírásba is: miért teremtett Isten nőt. „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is“ — mondta az Úr (Tar 2,18). Ádám pedig így szólt: „Ez most csont az én csontomból, hús az én húsomból: ezt a férfi feleségének nevezzék, mert a Térfiúból vétetett“ (2,23). 68
