Szolgálat 26. (1975)

Az egyház szava - Nagyböjt és húsvét antifónái az új papi zsolozsmában

„Ha én nem megyek el“, mondta Ő, „a Vigasztaló nem jön közétek“ (Jn 16,7). Ha nem adjátok oda, amit szerettek, nem kapjátok meg, amire vágytok. „Jobb lesz hát nektek, ha én elmegyek“, mert így titeket is a földről az égbe, a testből a lélek világába költöztetlek.

Farkasfalvy Dénes

NAGYBÖJT ÉS HÜSVÉT ANTIFÓNÁI AZ ÚJ PAPI ZSOLOZSMÁBAN *

Aki fényképez, tudja, mennyi függ a felvételben a beállítástól és a megvilágítástól. Aki Wagner-operát hallgat, tapasztalja az ún. „vezérmotívum“ alapvető fontosságát. Ilyenforma szerepet töltenek be a breviárium zsoltárimájában az antifonák. Az alábbiakban egyszerűen csokorba gyűjtünk néhány elmélkedésre indító példát a nagyböjti ill. a húsvéti időszak antifonáiból. A sort ki-ki tetszés szerint folytathatja. Érdemes hálás szívvel felfigyelnünk arra a művészetre, amellyel a Lélek az Egyház imájában irányít bennünket.

I. Különösen megragadó, amikor mind a két antifona magából a zsoltárból való, más és más mozzanatát domborítva ki:

Az 1. hét szerdai Vesperásába-n a 26. (27.) zs. 2. antifonája évközben a gyötrődő keresésé: „Arcodat keresem, Uram, ne fordítsd el arcodat tőlem“, — húsvétkor a hit biztonságos várakozásáé: „Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.“

Milyen másképp cseng a vágyakozó 41(42.) zs. (2. hét, hétfői Laudes) böjt türelmetlen sürgetésével: „Mikor megyek már és jelenhetek meg az Úr arca előtt?" — és a húsvéti keresztelendők ujjongásával: „Mint szarvas vízforráshoz, úgy vágyik hozzád, Istenem, a lelkem, alleluja.“ (Közben nagyhétfőn a léleknek a zsoltárban ismételten említett „szomorúságát" kapcsolja össze az antifona megrendítően Jézus olajfákhegyi szavaival.)

Gyakran élnek az antifonák a jövő ill. jelen és a diadalmas „befejezett múlt“ szembeállításával. Pl. 1. hét csütörtökén a Laudes jeremiási canticu- mábao: „Népem el fog telni javaimmal, úgymond az Úr“ — „Megváltotta az Úr népét, alleluja.“ A 3. hét vasárnapi Vesperásában a hálálkodó 115(116.)zs.- hoz: „Bemutatom majd a dicséret áldozatát, és segítségül hívom az Úr nevét“ — „Széttörted, Uram, bilincseimet: neked mutatom be a dicséret áldozatát, alleluja.“ A 3. hét hétfői Laudesében az izaiási canticum böjti antifonája felszólítás: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére“; húsvétkor viszont: „Fölemelkedett (emelt helyen áll) az Úr háza, és árad hozzá minden nép, alleluja."

A csütörtöki Laudes izaiási canticumából a böjti antifona az erős és igazságos Istent emeli ki: „Az Úr erősségben jön, és vele van jutalma“ — a

* Cikkünk már ki volt szedve, amikor figyelmeztettek, hogy az „antifóna" szót hosszú ó-val kell írni. Szedőnk kímélésére csak a címben javítottuk ki. Elnézést kérünk.

55