Szolgálat 26. (1975)

Az egyház szava - Nagyböjt és húsvét antifónái az új papi zsolozsmában

húsvéti a gyöngéd Jópásztort: „Mint pásztor, összegyűjti bárányait és ölbe veszi őket, all el úja.“ A 4. hét hétfői Laudesében két fejezettel odébb szerepel egy dicsőítő canticum. Antifonája az egyetemesség prófétai gondolatát emeli ki: „Dicsőség az Úrnak a föld határairól“, de húsvétkor már a sötétség és világosság drámai harcának kimenetelét: „A sötétséget világossággá változtatom előttük, alleluja.“ Szerdán a két részre osztott 138(139.) zs. anti- fonái egészen hasonló eszközökkel éreztetik meg a csodálat döbbenetét ill. a bizalmas öröm ujjongását: „Csodálatos fölöttem tudásod, Uram“ — „Az éj, mint a nap, megvilágosodik.“ „Én, az Úr, szívek kutatója és vesék vizsgálója, mindenkinek megfizetek útja szerint" — „Én ismerem juhaimat és az enyémek ismernek engem, alleluja“ (Jn 10,14).

Érdemes külön megfigyelni a pénteki Laudesekben imádkozott 50(51.) zsoltár antifonáit. Első héten a zsoltárból vett böjti antifona helyén („Elfogar dód majd az igazság áldozatát oltárodon, Uram") húsvétkor csodálatos ötlettel a jobb lator szavait imádkozzak: „Emlékezzél meg rólam, Uram Isten, amikor országodba jutsz, alleluja." Második héten a böjti antifona: „A megtört és megalázott szívet, Isten, meg nem veted“; húsvétkor viszont már Jézus sokat ismételt biztató szavai: „Bízzál, fiam, megbocsáttatnak neked bűneid, alleluja." A harmadik hét mindkét antifonája magából a zsoltárból való: „Csak ellened vétettem egyedül, Uram; irgalmazz nekem“ — „Teljességgel moss meg vétkemtől, Uram, alleluja.“ Végül a negyedik hét: „Tiszta szívet teremts belém, Isten, és újítsd meg bensőmben a szilárd lelket" — „Krisztus átadta magát értünk felajánlásul és áldozatul Istennek, alleluja."

II. Ezzel már át is tértünk arra a típusra, amikor az egyik vagy mindkét antifona a zsoltár testén kívül áll: többnyire az időszak szentírási olvasmányaival kapcsolatos. Egyik visszatérő megragadó eszköz: az évközi antifona egyszerű ténymegállapítását a húsvéti a Mester személyes megnyilvánulásába emeli; pl. I. hét hétfői Vesperásában Ef 1 canticumához: „Isten az ő Fiában fiúvá fogadásra választott ki minket“ — „Ha felmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok, alleluja.“ A pénteki Vesperásban a 40(41.) zs.-hoz: „Gyógyítsd meg, Uram, lel kernet, mert vétkeztem ellened“

— „Krisztus szegénnyé vált érettünk, hogy mi gazdagok legyünk, alleluja" (2Kor 8,9). A 3. hét keddi Vesperásában, a 124(125.) „fölmenő ének“-hez: „Az Úr népe körül“ — „Békesség veletek, én vagyok: ne féljetek, alleluja." A szombati Laudesben a 116(117.)zs.-hoz: „Az Úr igazsága örökké megmarad."

— „Én vagyok az út, az igazság és az élet, alleluja.“

Egy másik hatásos eszköz: Isten üdvösségtörténeti szándékának és a beteljesedésnek szembeállítása. Pl. a IV. hét hétfői Vesperásában az Ef 1 canticumához: „Isten terve az volt, hogy az idők teljességében mindent helyreállítson Krisztusban“ — „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva“ (Jn 1,17). Vagy egészen képszerűen a 23(24.) zs.-hoz a 4. hét vasárnapi olvasmány-officiumában: „Ki megy föl az

56