Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - J. D. Zizioulas: Az Egyház pneumatológikus dimenziója
(iKor 15,44), nem alkalmazzák szoros értelemben az ekkleziológiára. Pedig lényege szerint ennek is van egyháztani vonatkozása, hiszen maga a feltámadás egyházi esemény (Uessz 4), és a „test“ kifejezés, legalábbis Pál teológiájában, egyszerre vonatkozik Krisztusra és az Egyházra. Ez arra indít, hogy ekkleziológiai kiindulópontunk krisztológikus legyen.' A keresztények Krisztus és nem a Lélek testébe épültek bele, s Krisztus a test feje. De ha ez így áll, mi a szerepe akkor az egyháztanban a pneuma- tológiának? A pneumatológiának a teológiában elfoglalt helye régi probléma az Egyház történetében. Még sokkal a Lélek istenségére vonatkozó vita előtt az Egyháznak egy másik nehézséggel kellett szembenéznie: a Léleknek Krisztushoz és az Egyházhoz való viszonyával. Ez főleg kétféleképpen történt. Egyfelől az apologéták és később Origenész elismerték ugyan a Szentháromság nevében történő keresztezést, de teológiai rendszerükben mégsem biztosítottak szerves helyet a Léleknek. Bár e kor teológiai helyzetképe elég bonyolult,2 nyugodtan föltételezhetjük, hogy az ok ezeknek az íróknak a krisztológiájában rejlik: a Megtestesült Ige foglalta el a teológiai gondolkodás egész terét, úgy látszott, hogy feleletet ad minden alapproblémára,3 tehát a Léleknek szinte semmi szerepe nem maradt, legföljebb talán az, hogy a szentek szívében működik.4 Másfelől a montanizmus keletkezése ugyanezt a kérdést ellenkező előjellel vetette fel az Egyházban: ennek hívei ugyanis azt hirdették, hogy megtapasztalják a Lélek korát, — milyen kapcsolatba lehet ezt hozni Krisztussal és az Egyházzal? Nagyon tanulságos, hogyan nézett szembe az Egyház ezekkel a kérdésekkel. Olyan teológusoktól jött a válasz, akik egyben püspökök is voltak, mint Iréneusz, Atanáz stb. A közösségek életében szerzett tapasztalataik segítségükre voltak az igazi szintézis kialakításában: krisztológiának és pneumatológiának együtt kell járnia, nem tekinthetők különálló vagy egymást követő szakaszoknak Istennek a világgal való viszonyában. Iréneusz még a teremtést is ilyen szimultán módon szemléli: Krisztus és a Lélek úgy működött, mint „Isten két keze“.5 Ugyanő a montanistáknak felelve Krisztus hitvallóiban és vértanúiban látja az igazi lélekhordozókat.6 Atanáz is azzal érvel később, hogy lehetetlen a Fiút a Lélek nélkül megkapni, mert összetartoznak.7 Ugyanezt mondhatjuk Alexandriai Cirill és Nagy Vazul teológiájáról, esetleges hangsúlykülönbségeik ellenére. A teológia további története egészen napjainkig mégsem tette alkotó módon magáévá ezt a szintézist. Különösen igaz ez az egyháztan terén. A krisztológiához tartozik-e elsősorban vagy a pneumatológiához? Mi a viszonya a pneumatológiának a krisztológiához az Egyház titkáról vallott mai felfogásunkban? 2) A krisztológiát rendesen úgy értik, hogy egy lezárt, önmagában teljesen meghatározott eseményre, egy különleges „ökonómiára“ vonatkozik: a megtestesült Fiúéra. Ebben az esetben a Lélek szerepe inkább csak az lesz, hogy 20
