Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A Szentlélek az Atya és Fiú közösségében és az Egyházban

és élni akar. „Én elmegyek, de újra visszatérek hozzátok. Visszajövök és küldöm, adom az Igazság Lelkét. Ö veletek marad, bennetek lakik. Amikor én is bennetek lakom, akkor bennetek lakozik, rátok árad, éltet és vezet az Atya irántam való szeretető.“ Ez a szeretet, amely most belénk árad, a Szentlélek. A feltámadt Jézus rálehel tanítványaira: „Vegyétek a Szentlelket“ (Jn 20,22). Csodálatos az Isten, és csodákat művel: Jézus benső világa a mi benső világunkká válik; azok a mélységek, amelyekből voltaképpen csak az emberré lett Isten Fia szabadna hogy éljen, megnyílnak számunkra is. És szerelmesek leszünk mi is. Az Isten szerelmesei, korlátlanul, feltétlenül. „Mert az isteni szeretet (vagyis az Isten irántunk való szeretete, amely egyben a mi szeretetünk is az Isten és az Isten által szeretett felebarát iránt) kiáradt szívünkbe a nekünk ajándékozott Szentlélek által" (Róm 5,5). Nem valami más lelket kap az egyik ember és megint más lelket a másik. Egy a Lélek az Atyában, Jézusban, Máriában, Péterben, Pálban, benned és énbennem. Ö az Egy a sokaságban, aki által a sokaság eggyé lesz, anélkül, hogy megszűnne sokaság lenni, mert a Szentlélek a sokaságot éltető, összekapcsoló szeretet.

A Fiú és a Szentlélek küldetése

A Szentiéleknek ez az üdvösségtörténeti működése valamelyes betekintést enged örök isteni mivoltába is. A Szentlélek az Atya és a Fiú örök kapcsolata: egy a kettőben, a végtelen, közös és kölcsönös szeretet. Egy az Isten, de nem magányos. Az Atya és a Fiú létegysége és létközössége az abszolút és egyben viszonylagos isteni Lét és Élet. Az Atya és a Fiú közössége és kapcsolata a Szentlélek. „Az Atya és a Fiú egy a tőlük származó szeretetben, aki a Szentlélek“ — mondja Aquinói Szent Tamás. A Szentlélek egészen más értelemben „személy“, mint az Atya és a Fiú, mert személyi sajátossága éppen az, hogy több személynek legyen osztatlan, tökéletes és szeretetbeli egysége.

Ezt a Lelket, aki az Atyaisten és a Fiúisten egyedülálló, isteni létegysége és szeretete gys égé, csak olyan ember bírhatja mint embervoltát meghatározó és irányító formát, aki maga az emberré lett Fiúisten. Csak ő mondhatja a „Szentlélekben“ az Atyai stennek: „Én édesatyám!“ Ezt a csodálatos kincset adja a feltámadott Krisztus mint „első adományát“ (4. misekánon) minekünk. Csak úgy teheti meg, hogy testének tagjává, emberségének részesévé, Krisztusban krisztusivá tesz. így a Fej és a tagok miind ugyanabban az egy Lélekben részesülnek: a Szentlélek egy a sokaságban, a sokaságot eggyé teszi, és belevonja Jézus vonulásába „prosz ton Patára“, az Atyához.

A Fiú küldetése és a Szentlélek küldetése szoros és szükségszerű kapcsolatban áll egymással. Csak az emberré lett Isten Fia Szentlélek-birtoklásá- nak kiterjesztéseként kapjuk meg mi a bennünket Isten fiaivá tevő Lelket. És csak ettől a Lélektől megvilágosítva lehet hitünk, vallhatjuk Jézust Urunknak, és lehet olyan igazi, krisztusi szeretetünk, amely Isten fiainak jellegzetessége.

9