Szolgálat 25. (1975)

Tanulmányok - Zalotay József: Az Újszövetség mint a keresztény hála forrása

Az új szövetség első és végleges kinyilatkoztatója az Isten Fia, Jézus. Mindaz, amit értünk tett: életmódja, tanítása, csodái, egész életének minden napja, órája és perce — példa, amiért hálásak lehetünk. Nem ismerjük földi életének minden percét, de következtethetünk az egészre az evangéliumokban leírt minden jelenetből és szóból. Minden jelenetben és szóban benne van az isteni egész, a történeti és a történetfeletti Jézus. Nincs isteni tulajdonságoktól megfosztott, pusztán történeti Jézus. Csak a történeti valóságban álló, isteni követelményeket támasztó Názáreti Jézus volt, elválaszthatatlan attól, amit mondott és tett; elválaszthatatlan attól, amiben embernél többnek mutatkozott a saját maga és tanítványai szemében. Azzal, amit földi életében bizonyíthatóan mondott és tett, az istenhit kiváltója és forrása lett, és mindenkit a hit döntése elé állít. Ezen át pedig megadja az élet értelmét. Hálásak vagyunk, mert már nem tapogatózunk sötétben (vö. Mt 4,15-16; Jn 8,12).

Ennek a történeti Jézusnak, a hősi, bátor, istenszerető, nyitott szemmel és irgalmas szívvel halálba menő, Atyja akaratát cselekvő Messiásnak az alakját örökítette meg legelőször a ma Q-nak nevezett könyvecske, azután pedig (ennek és a szent szerzők közvetlen vagy közvetett tapasztalatainak alapján) a három szinoptikus evangélium, mindegyik a maga módján. Hála Márknak, aki megörökítette Jézus messiási csodáiban felvillámló isteni hatalmát, Isten Országának szavaiból kivilágító titkát. Hála Máténak, a hegyi beszéd tudós íródeákjának, aki a régiből is megmentette, ami menthető volt, s az újat sem. hallgatta el. Lukács is elvégezte, amire őt Isten rendelte: nagyszerű példabeszédek és jelenetek során át bemutatta Jézusnak pogányok- hoz és bűnösökhöz hajló irgalmas szeretetét, lemondott arról, hogy maga is megérje Krisztus visszatértét, elmagyarázta, mit alkot bennünk a Szentlélek, és beleágyazta az Egyházat a történelembe.

A keresztény legfőképp azért hálás Jézusnak, mert Jézus ismerte fel először Istenben saját Atyját. Meglátta, hogy Isten mint teremtő, törvényhozó, legfelső lény joggal követelhet és követel is, de csak ajándékban, csak kegyelemben követel. Jézus Istene minket követel, nem cselekedeteinket. Ügy követel minket magának, hogy magát adja nekünk. Ez az isteni önátadás Jézus szerint először is bűnbocsánat. A bocsánatban Isten maga érinti meg az embert. A bocsánatban részesült ember nem marad egyszerű tabula rasa, hogy újrakezdje, amit elrontott. Istenhez tért emberré válik, aki azért térhetett Istenhez, mert Isten tért hozzá.

Hogyan fejezte ki mindezt Jézus? Az Isten Országát hirdette. Amikor ezt a két szót kimondta, minden hallgatója azonnal azt hitte, megértette öt. Az Isten Országa akkoriban az igazság országát jelentette, az eltiportak, az éhezők, a lenézettek és a jámborak minden vágyának beteljesülését. Isten eltiport népe megszabadul az elnyomó Rómától; az éhező pária, a kitaszított

I.

6