Szolgálat 25. (1975)
Tanulmányok - Zalotay József: Az Újszövetség mint a keresztény hála forrása
szegény helyet kap a nap alatt; a Törvényéhez hű vallásos zsidó szabadon szolgálhatja az ószövetség Királyát a mózesi törvény, Isten törvénye szerint; a jók jól érzik majd magukat, a gonoszok gonoszul gyötrődnek. Jézus azonban nem erről az Isten Országáról beszélt, hanem arról, amelyet Atyja akaratában ismert fel. Élete árán nyilatkoztatta ki, hogy az ö országa nem ebből a világból való (Jn 18,36; Lk 17,21). Azoké ez az Ország, akikre ráillik a nyolc boldogság. Nem lehet kiérdemelni, nem lehet polgárjogát megvásárolni, nem lehet az ellenség kiirtásával a mennyből — vagy a filozófia mennyéből — lehozni a földre. Csak imádkozni lehet érte és a bejutásért, csak elfogadni lehet ingyen ajándékképpen, csak hálásnak lehet lenni érte. Hálásak lehetünk Jézusnak azért, hogy vágyakozó képzelet helyett felismerő szeretetet nyilatkoztatott ki. Nem a csodás jövendőt adta emberi képekben, hanem a természetfölötti jelent; istengyermekséget, amely akkor teljesül be tökéletesen, amikor Szent Pál szavával „Isten lesz minden mindenben“ (1Kor 15,28), amikor Jézus személyében a feltámadás nekünk is egyenként osztályrészünk lesz. Hálásak lehetünk Jézusnak azért, hogy a Miatyánkra tanított minket, hogy az Isten atyaságát a mi gyermekségünkkel tette egyenlővé; hogy isteni tökéletességre hívott: „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok is tökéletes“ (Mt 5,48). Hálásak lehetünk Jézusnak azért, hogy az igazságosság helyett az irgalmat tette élete legfőbb elvévé. Ha nem így tett volna, hol lenne az ártatlan Vér ontásával megkötött Új Szövetség? Aki nem mer következetesen irgalmas lenni, „mert hiszen hova jut akkor a világ“, az ne feledje: azzal a mértékkel mér az Isten, amivel mi mérjük embertársunkat (Mt 7,2; Lk 6,38). Biztosak lehetünk abban, hogy amikor az irgalmat visszautasítjuk, az Irgalmat utasítjuk vissza. De lehet-e visszautasítani a végső Irgalmat? Isten nagyobb nálunk. Hálásak lehetünk Jézusnak, hogy azt az Istent nyilatkoztatta ki, aki nagyobb mindannyiunknál, akinek semmink sem kell. Nem ö szorul ránk, hanem mi tágíthatjuk szívünket, hogy ö férjen belé. Nem mi szolgáljuk Istent, hanem ö minket (Mk 10,45), mert tudja, mire van szükségünk (Mt 6,32). Ezzel nem utasította vissza a vallásos cselekedeteket, a böjtöt, az önsanyargatást, az imát, a szertartásokat, az emberi szervezeteket, hanem kinyilatkoztatta, hogy mindez csak emberi, konkrét megvalósítása az Egy Szükségesnek. És hála Jézusnak haláláért. Meghalt, hogy Atyja akaratát teljesítse. Halála megnyitotta az Élet kapuját, eleget tett Isten igazságosságának, annak az igazságosságnak, amely ettől kezdve minket, bűnösöket tesz igazzá (Mt 26,28), s melynek mélyebben értő neve Irgalom. II. Az egyszerű tanítványok, akik Jézus körül éltek, megértették, megtanulták a Mester szavát, és másokat is megtanítottak rá. A tanítványok esze azon7
