Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a szeretet?

lenézték a nőket és szóba sem álltak velük: Jézus megérti őket, társalog vetük; megbecsülése, bocsánata, csodái örömet, életet adnak nekik. Az ak­kori zsidó társadalom kiközösítette a római megszállókkal együttműködő adó- beszedőket: Jézus asztalukhoz ül és meghívatja magát Zakeus házába. A törvény tisztátalannak mondotta a leprásokat és szigorúan tiltotta érintésü­ket: Jézus odamegy hozzájuk és sebhelyes homlokukra teszi gyógyító, simo­gató kezét. Az akkori zsidók a pogány népek fiaival még asztalhoz ülni sem voltak hajlandók, és várva várták a nagy ítélet napját, amikor szolgájukká lesz minden nemzet: Jézus napkeletről és napnyugatról várja az Ábrahám asztalához összesereglő népeket, a földkerekség minden határáról, a világ végéig. Az igazi szeretet korlátlan, határtalan. Ha csak egyvalakit is kizár, már nem valódi „agapé", nem valódi szeretet. Mert a valódi szeretet egybe- forrás a teremtően, feltétel nélkül szerető Isten szívével. Nem naív idealiz­mus és álmodozás ez. Senki oly élesen nem látta az emberek rosszaságát, mint Jézus. Látta, szenvedett miatta, és mégis jó volt hozzájuk. „Hiszen az Isten is jó a hálátlanokhoz és gonoszokhoz“ (Lk 6,35) ._j_ így már megértjük, hogy miért kegyelmi ajándék az ilyen szeretet. A maga erejéből ugyanis képtelen az ember az Isten álláspontjából kiindulva élni. Egy japán keresztény író, Ayako Miura regényének egyik jelenetében egy kisfiú kérdezi apjától: „Azt mondják a keresztények, hogy szeretni kell az ember ellenségét. Papa, mi az, hogy .ellenség'?“ Az apa próbálja magyarázni: „Tudod, fiam, az ellenség olyan ember, aki megbánt, vagy aki becsap, vagy aki elveszi mindenedet, vagy megüt, vagy talán még meg is akar ölni ..." Erre a gyerek: „Ugyan papa, hogy lehetne az ilyen embereket szeretni?“ És akkor eszébe jut az apának egy hajdani tanárának szava, aki egyszer elgon­dolkozva mondta egyetemista diákjainak: „Ellenséget szeretni . . . Ember erre nem képes. Ha pusztán ember ..." Eddig a regény. De milyen igaz, amit mond. Ha puszta ember valaki, akkor még jó, hogyha csak fogat fogért, sze­met szemért követel, és nem üti agyon azt, aki kiverte a fogát, vagy ki vájta a szemét. Ha puszta ember valaki, akkor természetes, hogy verseng, irigy­kedik, gyanakszik, bosszút forral, örül rosszakarója kárán, vagy legalábbis megszüntet minden kapcsolatot az olyannal, akit ellenségének vél. Szeretni, ahogy Jézus szeretett: embernek az lehetetlen. Lehetségessé csak akkor válik, ha az Isten szeret bennünket. így szeretett Jézus, és így szeret az, akiben az ő Lelke, a Szentélek él. Tért kell teremteni az emberi szívben, hogy beáradjon a szeretet Istene és az isteni szeretet. „Gyomláld ki szívedből a gazt — mondja Ágoston —, mert nagyértékű magot vetnek belé. Ne burj ónozzék ott semmi, ami ezt a magot elfojtaná!" üressé, tágassá kell lennie a szívnek, hogy ott felnőhessen és kinyílhasson a szeretet virága. Akinek szíve saját énjével van tele, abba nem fér bele az Isten. Csak ha odaadtam mindenemet, lesz enyém a Minden. Idézzük újból Ágostont, a szeretet nagymesterét: „Ha kenyeret akarsz venni, 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom