Szolgálat 24. (1974)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a szeretet?
lenézték a nőket és szóba sem álltak velük: Jézus megérti őket, társalog vetük; megbecsülése, bocsánata, csodái örömet, életet adnak nekik. Az akkori zsidó társadalom kiközösítette a római megszállókkal együttműködő adó- beszedőket: Jézus asztalukhoz ül és meghívatja magát Zakeus házába. A törvény tisztátalannak mondotta a leprásokat és szigorúan tiltotta érintésüket: Jézus odamegy hozzájuk és sebhelyes homlokukra teszi gyógyító, simogató kezét. Az akkori zsidók a pogány népek fiaival még asztalhoz ülni sem voltak hajlandók, és várva várták a nagy ítélet napját, amikor szolgájukká lesz minden nemzet: Jézus napkeletről és napnyugatról várja az Ábrahám asztalához összesereglő népeket, a földkerekség minden határáról, a világ végéig. Az igazi szeretet korlátlan, határtalan. Ha csak egyvalakit is kizár, már nem valódi „agapé", nem valódi szeretet. Mert a valódi szeretet egybe- forrás a teremtően, feltétel nélkül szerető Isten szívével. Nem naív idealizmus és álmodozás ez. Senki oly élesen nem látta az emberek rosszaságát, mint Jézus. Látta, szenvedett miatta, és mégis jó volt hozzájuk. „Hiszen az Isten is jó a hálátlanokhoz és gonoszokhoz“ (Lk 6,35) ._j_ így már megértjük, hogy miért kegyelmi ajándék az ilyen szeretet. A maga erejéből ugyanis képtelen az ember az Isten álláspontjából kiindulva élni. Egy japán keresztény író, Ayako Miura regényének egyik jelenetében egy kisfiú kérdezi apjától: „Azt mondják a keresztények, hogy szeretni kell az ember ellenségét. Papa, mi az, hogy .ellenség'?“ Az apa próbálja magyarázni: „Tudod, fiam, az ellenség olyan ember, aki megbánt, vagy aki becsap, vagy aki elveszi mindenedet, vagy megüt, vagy talán még meg is akar ölni ..." Erre a gyerek: „Ugyan papa, hogy lehetne az ilyen embereket szeretni?“ És akkor eszébe jut az apának egy hajdani tanárának szava, aki egyszer elgondolkozva mondta egyetemista diákjainak: „Ellenséget szeretni . . . Ember erre nem képes. Ha pusztán ember ..." Eddig a regény. De milyen igaz, amit mond. Ha puszta ember valaki, akkor még jó, hogyha csak fogat fogért, szemet szemért követel, és nem üti agyon azt, aki kiverte a fogát, vagy ki vájta a szemét. Ha puszta ember valaki, akkor természetes, hogy verseng, irigykedik, gyanakszik, bosszút forral, örül rosszakarója kárán, vagy legalábbis megszüntet minden kapcsolatot az olyannal, akit ellenségének vél. Szeretni, ahogy Jézus szeretett: embernek az lehetetlen. Lehetségessé csak akkor válik, ha az Isten szeret bennünket. így szeretett Jézus, és így szeret az, akiben az ő Lelke, a Szentélek él. Tért kell teremteni az emberi szívben, hogy beáradjon a szeretet Istene és az isteni szeretet. „Gyomláld ki szívedből a gazt — mondja Ágoston —, mert nagyértékű magot vetnek belé. Ne burj ónozzék ott semmi, ami ezt a magot elfojtaná!" üressé, tágassá kell lennie a szívnek, hogy ott felnőhessen és kinyílhasson a szeretet virága. Akinek szíve saját énjével van tele, abba nem fér bele az Isten. Csak ha odaadtam mindenemet, lesz enyém a Minden. Idézzük újból Ágostont, a szeretet nagymesterét: „Ha kenyeret akarsz venni, 7