Szolgálat 24. (1974)
Az egyház szava - Püspöki szinodus 1974 (Szabó Ferenc)
Nem politikusok parlamenti üléséről van szó, nem valami világhódító stratégia kidolgozásáról, hanem egyszerűen arról, hogy az egész egyház felelős főpásztorai lelkiismeretvizsgálatot tartanak — miközben felmérik az evange- lizálás mai helyzetét és feladatait —: vajon megfelelnek-e küldetésüknek, a Krisztustól kapott parancsoló megbízatásnak? A találkozás célja elsősorban a tapasztalatcsere volt, és ezen keresztül a Szentatya tájékoztatása. 1. A szinodus előkészítése és lefolyása 1967, 1969, 1971 után most negyedszer üit össze a szinodus. Mivel az 1969-es ülés rendkívüli volt, az 1974-esről mint harmadik szinodusról is szoktak beszélni. 1971-ben az atyák javaslatára úgy döntött a pápa, hogy a legközelebbi szinodust három év után hívja össze. Az atyák most is a hároméves időköz mellett szavaztak. Miután 1973 elején a Szentatya kiválasztotta a szinodus témáját („Evangelizálás a mai világban“}, a szinodus főtitkársága — állandó vezetője a lengyel L. Rubin címzetes püspök — kidolgozott egy dokumentumot („Lineamenta“), amely fölvetette az evangelizálás főbb problémáit, és kérdéseket tett föl a témával kapcsolatban. Ezt különböző nyelvekre lefordították, és tavaly június derekán megküldték a püspökkari konferenciáknak azzal a kéréssel, hogy ismertessék az egyházmegyékben is és véleményeztessék, majd az eredményt küldjék be a főtitkárságnak 1974.márc.1-ig. Április elején a főtitkárság tanácsa megbeszéléseken összegezte a helyzetjelentéseket. Mindezek alapján szakemberek bevonásával kidolgozott egy „working paper"-t, munkadokumentumot. Első része a tapasztalatok kicserélését javasolja a Lineamenta-ra adott válaszok alapján, a második néhány teológiai kérdés tisztázását. A munka- dokumentumot kinyomtatva kézhez kapták a szinodus tagjai; ez szolgált kiindulópontul a megbeszéléseken. A mostani szinodusnak 206 tagja volt; az üléseken ténylegesen résztvevők száma valamivel 200 alatt mozgott. Rubin főtitkáron kívül a következő csoportokhoz tartoztak; 1) a keleti egyházak képviselői (pátriárkák, metropoliták stb.); 2) a püspökkari konferenciák által választott kiküldöttek; 3) a legfőbb szerzeteselöljárók uniójának delegátusai; 4) a római Kúria dikasztériumainak vezetői (a kongregációk prefektusai, a titkárságok és bizottságok elnökei); 5) a pápa által kinevezett 21 tag. A magyar püspöki kart dr. Ijjas József kalocsai érsek képviselte; dr. Lékai László esztergomi apostoli kormányzót a Szentatya nevezte ki. Jelen volt még egy harmadik magyar nyelvű főpásztor is: dr. Jakab Antal püspök, Márton Áron gyulafehérvári püspök koadjutora. Az üléseket három a pápa által kinevezett ún. „delegált elnök“ vezette felváltva: König bécsi bíborosérsek, Landázuri Ricketts limai bíborosérsek és Zoungrana bíboros, a Felsö-Volta-i Ouagadougou érseke. A Szentatya, amikor csak tehette, részt vett a munkaüléseken. Természetesen szerdán mindig megtartotta a szokásos általános fogadást, és sorra fogadta a szinoduson megjelent főpásztorokat, köztük Ijjas érseket és Lékai püspököt is. Az ülésekről rendszeresen tájékoztatták a sajtót (különböző nyelveken). Még a megnyitás napján, szept. 27-én megtartották az első munkaülést. A munkákat VI. Pál hosszú latinnyelvű beszéde nyitotta meg. Ezt az evangelizálás három alapvető jegyének szentelte: szükségességének, egyetemességének és sajátos célkitűzésének. Ez a beszéd sokkal határozottabban fölvetette a problémákat, mint a már említett munkadokumentum. A Szentatya itt is a Krisztustól kapott küldetést hangsúlyozta: az evangelizálás az egyház kötelessége; valóban minden népnek hirdetnie kell az örömhírt. Külön kitért 64
