Szolgálat 24. (1974)

Az egyház szava - Egyházatyák a szeretetről

Figyeljetek, testvérek, arra, amit most mondok nektek: Amennyire az Úrban csak telik tőlem, egy kincsre szeretném figyelmeteket ráirányítani. Ha gyönyörű művészettel elkészített aranyedényt mutatnának nektek, az bizonyá­ra magára irányítaná figyelmeteket, és szívetek vágyát is felkeltené. És ha a művész ügyessége, az arany értéke, az érc ragyogása megnyerné tetszés- teket, nem mondaná-e mindegyiktek: de jó volna, ha az enyém volna? De beszédetek hiábavaló volna, mert nem a tietek. Nem eladó. Legföljebb el lehetne lopni. A szeretetet dicsérjük előttetek. Ha teszik, legyen a tietek. Rendelkez­zetek vele. Nem szükséges, hogy mástól ellopjátok. Semmibe sem kerül. Fogjátok meg erősen. Szorítsátok jól magatokhoz. Semmi sem értékesebb nála. Ha már a puszta rágondolás is olyan értékesnek tűnik, mennyivel érté­kesebb, ha birtokunkban van! (A Szolgálatnak fordította: + P. Forró Ferenc) Nem rejtőzhet véka alá a keresztények világossága (Aranyszájú Szent János: Horn. in Acta Apostolorum 20,4; PG 60,162-164) Semmi sem fagyosabb az olyan kereszténynél, aki nem törődik mások üdvösségével. Nem mentheted itt magad szegénységeddel: vádlód lesz az, aki két fillért dobott a perselybe. Péter is azt mondta: „Aranyom és ezüstöm nincs.“ Pál pedig olyan szegény volt, hogy gyakran éhezett, és a szükséges táplálékot is nélkülözte. Nem hozhatod fel ürügyül alacsony voltodat: mert ők is alacsony sorsúak voltak, egyszerű emberektől származtak. Nem takarózhatsz műveletlenséged- del: ők is írástudatlanok voltak. Betegség sem lehet a kifogásod: hiszen Ti- móteus hasonlóképpen sokszor betegeskedett. Mindenki hasznára lehet embertársának, ha meg akarja tenni, ami rajta áll. Látjátok a gyümölcstelen fákat: milyen erősek, milyen szépek, karcsúak, könnyűlombúak, előkelőek? De a kertünkbe inkább ültetnénk gránátalmát meg gyümölcsöző olajfát. Mert amazok gyönyörködtetik a szemet, de nincs hasznuk, vagy ha van is, édeskevés. Ilyenek azok, akiknek csak a magukéra van gondjuk; sőt még ilyenek sem, csak büntetésre érdemesek. Mert az említett fákat legalább fel lehet használ­ni építkezésre, födelet adnak dolgainknak. Ilyenek voltak azok a szüzek: tisz­ták, fölékesítettek, önmegtartóztatók — de senkinek sem hasznosak, azért tűzre vetik őket. Ilyenek azok, akik nem táplálják Krisztust. Fontold meg: senkit ezek közül az emberek közül nem a bűneiről vádol­nak, nem arról, hogy paráználkodott, hogy hamisan esküdött, semmi efféléről: hanem amiatt, hogy nem használt a másiknak. Ilyen volt az, aki elásta a talen­tumot: saját élete feddhetetlen volt, de a másik számára semmi haszna. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom