Szolgálat 24. (1974)
Tanulmányok - Szabó József: Albert testvér, Krisztus torzóinak restaurátora
testesülése; csak költészetből, művészetből és a keresztény felebaráti szeretet műveiből élt, nemes, tiszta természet, az önzés minden árnya nélkül ..." Nők? Mély hatással van rá Sieminska asszony anyai barátsága és bensőséges vallásossága, de semmi nyoma sem könnyű kalandoknak, sem házasu- lási szándéknak. Nagy tisztelettel és lovaglásán bánik minden nővel. De ez a vidám, jóhumorú cimbora lelke mélyén már leszámolt a magánnyal. Hogy ebbe a magányba mikor tört be egészen személyes és döntő módon az Isten: nem tudjuk. Amikor egyik baráti levelében kiárad belőle a nagy probléma, a szenvedélyes szózuhatag mögött érzik, hogy olyasmiről beszél, ami már régóta emészti: „Lehet-e egyszerre a művészetnek és Istennek szolgálni? Krisztus azt mondja, nem lehet két úrnak egyszerre. Persze a művészet nem mammon, de nem is Isten: inkább bálvány . . . hacsak nem úgy műveljük, mint Fra Angelico, művészetet, tehetséget és ötleteket Isten dicsőségére szentelve, és szent dolgokat festve; de akkor meg is kellene tisztulni, úgy mint ő, megszentelődni és egy rendbe lépni ... A vallásos művészet nagyon szép dolog! Szeretném, ha Isten megadná nekem azt a kegyelmet, hogy ilyen képeket festhessek ..." És még ezután is évek telnek el, mire Lwów- ban vallásos témákhoz mer nyúlni. Ebből az időből való híres „Ecce homo“- ja, amelyet életírója így jellemez: „Tudtomra sohasem volt képes a szakrális művészet ilyen tartózkodóan és egyben ilyen megragadóan visszaadni Jézus legszentebb Szívének merész témáját. Nézzétek a fájdalmak férfiát, kezében a gúny jogarával, halántéka körül a töviskoronával, megkötözve, bíborvörös köpenybe burkolva. Nézzétek ennek a köpenynek a redőit, hogyan utánozzák Krisztus mellén a szívet! A szíjak, amelyek összefogják, olyanok, mint a behegedt sebek. Nézzétek ezt a szívet, nézzétek Krisztus derékig ábrázolt alakját. A súlyosan omló, vértől átitatott redók alatt maga is olyan, mint egy óriás szív. összetört szív, megostorozott szív, nem puszta testi szív többé, hanem végtelen szeretet jele: az Emberfia, szívébe sűrítve." Pokoljárás Barátainak talán már nem is meglepetés, amikor Chmielowski 1880 őszén belép a jezsuiták Stara Wies-i noviciátusába. Szenvedélyesen merül el a közvetlen istenszolgálat légkörébe, és szenvedélyesen fest tovább. Ismerőseinek ujjongó leveleket ír. Persze valószínű, hogy noviciusmestere minden igyekezete ellenére sem volt ilyen boldog ővele. Mit kezdjenek ezzel a harmincöt éves falábú hőssel, aki ráadásul még ismert festő is? Nagyon kiüt a keretből. A legnagyobb baj azonban az, hogy, úgy látszik, nem volt ebben az időben megértő, tapasztalt lelkiatya, aki megnyugtassa, mikor a tapasztalatlan no- viciusra rászakadt „a lélek sötét éjszakája". (Később túláradó örömmel fogja fölfedezni Keresztes Szent János műveiben ezidőbeli állapotának tökéletes leírását, és haláláig ezekből táplálkozik nemcsak saját lelkiéletében, hanem a jelöltoktatásban is.) Mit sem tud a sötétben kinövő szárnyakról, csak 47
