Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Szabó József: Albert testvér, Krisztus torzóinak restaurátora

egyet tud: hogy mászni sem képes többé. Egy apróság csordultig tölti a poharat. Chmielowski nagy dohányos, de belépésekor megígérte Istennek, hogy nem gyújt rá többet. Emiatt sokat kínlódik. Egyszer nem tud ellenállni, fölvesz egy heverő cigarettacsutakot, és elszívja. Következik a szégyen, lelkifurdalás, felháborodás. Hát ennyit ért Istennek adott szava? Micsoda gyalázat! És megint csak hiányzik az okos gyóntató, aki megmagyarázza, hogy valójában önszeretete lázad. Ebben a keserves állapotban fog bele a harmincnapos lelkigyakorlatba. De nem jut tovább az első hétnél. Érzékeny lelkét, képekben látó fantáziáját iszonyattal töltik el a bűnről, a halálról, a pokolról szóló elmélkedések pontjai. Rögeszmeszerűen nehezedik rá a tudat, hogy a kárhozat fia. Olyan búskomorság tör ki rajta, hogy nemcsak a házból küldik el, hanem egyenesen ideggyógyintézetbe utalják. Később ezt mondta erről az időről: „Teljes öntudatnál voltam, és egy pillanatig sem voltam bolond, de valóságos vértanúságot éltem át, név nélküli aggodalmat, betű szerint kínpadra feszítettek a rettentő skrupulusok." De nem szívesen beszélt erről, mert — mint fiai mondották — „félt, hogy megsérti a szeretetet.“

Néhány hét múlva fivére vidéki házukba viszi. Hosszú ideig szavát sem venni, magába temetkezik, templomba be sem meri tenni a lábát. Lelke gyógyulását családja csendes szeretetének és a falu bölcs plébánosának köszönheti: ez az egyszerű lelkipásztor olyan szavakat tud találni Isten irgalmáról, amelyek szívéig hatolnak. Majd fölfedezi a ferences harmadrend szabályzatát, és nagy lelkesedéssel csatlakozik ehhez az intézményhez. Ekkor veszi fel az Albert testvér nevet. A természetére jellemző tüzes buzgalommal fog neki a laikus apostolkodásnak. Közben, ez alatt a boldog három év alatt, tárt szívvel gyönyörködik a körülvevő varázslatos tájékban, és a bölcs lelkiatya biztatására hallgatva mindezt Isten dicsőségére megpróbálja vászonra rögzíteni. Ezek legérettebb képei.

A gyógyulás és erősödés idilli szakaszának hirtelen vége szakad: Chmie- lowskit kiutasítják. Huszonnégy órán belül el kell hagynia a vidéket. Krakkóba megy. Még nem tudja, mi vele az Isten szándéka. így imádkozik: „Uram, oda megyek, ahová akarod, megteszek mindent, amit csak akarsz!"

A megcsúfolt Krisztus képmásai

Krakkóban műtermet bérel, és buzgón festeni kezd. De egy napon egy koldus fakó arcában, aki alamizsnáért nyújtja feléje a kezét, fölismeri a megcsúfolt Krisztus arcát. Nem rejtőzik-e az Úr az ő testének szenvedő tagjaiban? Az individualizmus virágkorában Adam Chmielowski bámulatos érzéket mutat a Titokzatos Test igazsága iránt. Amikor egy hajléktalanra akad az utcán, fölviszi magához. Reggel egy függönnyel két részre osztja a műtermet. Egyik felében maradnak a képek, a másikban egy sor priccset állít fel. A „lakók" váltakoznak. Kitetvezi, eteti, mosdatja, ruházza őket, állást szerez nekik. Semmit nem zár el előlük, teljes bizalommal fordul a börtöntöltelékek felé is. És soha nem élnek vissza vele. Csak egyszer akadt kivé48