Szolgálat 24. (1974)
Halottaink - Neumann István (Boday J. - Ft. Neumann)
1910.jan.17-én született Omlódon (Bánát). Az első világháború utáni években atyját Ivanovára (Sándoregyháza) helyezték községi jegyzőnek. Itt ismertem meg őt 53 évvel ezelőtt. Együtt jártunk iskolába. 1928-ban érettségiztünk a nagybecskereki gimnáziumban. A megboldogult nemcsak az osztály, hanem a gimnázium legelső tanulója volt. Német származású létére olyan szép magyarsággal beszélt, hogy senki nem is sejthette, hogy nem magyar. Már gimnazista korában kitűnt nagy nyelvtudásával. öt nyelvet tökéletesen beszélt. Latin nyelv és irodalom volt a kedves tárgya. Nagyon szerette a zenét is. Érettségi után főpásztora a strasbourgi egyetemre küldte, ahol letette a licenciátust. 1933.júl.17-én szentelték pappá. Hazajőve először Belgrád- ban és Kovinban (Kevevára) káplánkodott, majd 1938-ban Ujcic érsek titkára lett. Nagy tudásának és képzettségének köszönhette, hogy mint fiatal pap a Bánáti Apostoli Kormányzóság konzultora, a házassági bíróság jegyzője, zsinati vizsgáztató és a belgrádi egyházmegye vie. officialisa lett. 1940-ben Versec város plébánosa, majd kér. esperes. A háború alatt és a befejezése utáni években sok nehézséggel kellett megküzdenie. Híveinek legnagyobb részét elvesztette, de kitartott megmaradt híveivel, akik ma is szeretettel gondolnak rá. 1954-ben nagy nehezen elhatározta, hogy édesanyjával kimegy Németországba. Kilenc testvére közül heten már ott voltak. Testvérei közül még hárman papok. Első állomása Pulling volt. Az abban az időben Freisingben megalakult hitoktatói szeminárium előadója lett. Később Langesgeislingbe került, és ott volt haláláig. 1966-ban nevezték ki a müncheni házassági bíróság bírájává. Minden szabad idejét a teológia tanulmányozásának szentelte. Jól ismerte és szerette a keleti liturgiát. Nagy barátság fűzte a verseci görögkeleti papsághoz, akik igen kedvelték, és a háború befejezése után oltalmukba vették. Temetése Langesgeislingban volt március 4-én. Hívei és paptársai szép számban kísérték el utolsó útjára, utóbbiak kb. 40-en voltak. Legnehezebb bizonyára édesanyja helyzete, aki alighogy eltemette fiát, másnap újabb megpróbáltatásban volt része: jézustársasági fia, P. Neumann Franz, a temetésről hazajövet súlyos autókarambol áldozata lett. Szerencsére erős szervezete legyőzte a következményeket. Érdekes módon tudott „próféta lenni a maga hazájában“ is: három paptestvére nagyon respektálta, szívesen fordultak hozzá tanácsért. Világos és biztos ítélete volt egyházi dolgokban, nagyon jártas volt az egyházi rendelkezésekben és ezek mego- kolásában. Nem mindig értettek ugyan egyet, de tudták róla, hogy meggondoltan beszél, és érdemes meghallgatni, amit mond. Lelkiségének fő vonása az egyházhűség volt. Sohasem beszélt erről, de élte. Elsősorban az egyházi felsőbbség iránti hűségben, rendelkezéseikhez való szigorú ragaszkodásban nyilvánult ez meg. Ha az Egyház valamiben már döntött, azt magától értetődően helyesnek tartotta. Kétes helyzetekben viszont rugalmas is tudott lenni. Pl. egyízben, amikor bérmakörútra kísérte érsekét, rávette egy kis ökumenikus ünnepségen való részvételre. Az a végén elismerte: „Krisztus valóban mindkét oldalon van.“ Jugoszláviából nem utolsó sorban azért vonakodott eljönni, mert mélyen áté- rezte: „Qui non est cum episcopo, non est cum Deo.“ Végül is püspöke engedélyt adott neki, tehát nem suspensióval jött el. De az érsek még Németországban is három ízben felkereste, verseci plébános korában pedig többször járt nála. Nagyon szerette a magyar nyelvet. Többször panaszkodott öccsének: mióta a papok tudják, hogy ő van az érseki irodán, kezdenek magyarul írogatni, de csúnyán és helytelenül írnak, s ő ezt elviselhetetlennek tartja. Valakinek azt tanácsolta, írjon inkább latinul, az az egyházi nyelv. Szlovén püspöknek volt a jobbkeze, élete nagyrészében németek lelkipásztora, de sohasem volt soviniszta. Mindenkinek jó munkatársa volt, és tetőtől talpig lelkipásztor. Az istentisztelet szép, ünnepélyes megszervezése mindenek fölött szívén feküdt. Sokat foglalkozott a ministránsokkal. Szépen és szívesen énekelt, hétköznap is többnyire énekes misét tartott. Az új liturgiával már nehezen tudott megbarátkozni, de 108
