Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - A. Stöger: A Filemon-levél

A szökött rabszolga ott fog állni ura előtt, de vele együtt ott van Pál is mint atyja, az apostol könyörületért esdő szíve, végső soron Krisztus, aki magáévá fogadta Onezimuszt, aki jelen van benne. Bármi is volt valaki azelőtt — ha megtért, az egyház, maga Krisztus jár közben érte, és Krisztus is úgy beszél róla, mint Pál: szívem, ő is elmondhatja: „Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottal ellen?“ (Róm 8,31-33)

Pál Filemon javára lemond a jogáról, hogy annak meglegyen a lehetősége egy jótettre (13-14). Az erkölcsi jó nem a parancs kényszere alapján jön létre, hanem szeretetből fakadó szabad elhatározással. A jót nem kényszerű szorongatásból kell tenni, hanem szabad akaratból. Isten a jókedvű adakozót szereti (2Kor 9,7).

A jobbik út nem a parancsolás és a kikényszeríthető kötelezés rövid útja, hanem a meggyőzés és jóakaratú rábeszélés hosszadalmas ösvénye, mert így lehet elérni a szabad döntést. Isten is ezt az utat járta. Krisztus nem lépett föl hatalommal, amikor Isten uralmát hirdette, hanem a gyermek gyámoltalanságával és a haldokló tehetetlenségében. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme azon ismerszik meg, hogy az emberekért koldussá vált, bár gazdag, hogy azok az ő szegénysége által gazdaggá legyenek (2Kor 8,9). Az evangéliumnak még a fenyegetései is mind olyanok, hogy hatékonyságuk föltételezi a hitet. A hit pedig nem kikényszerített dolog, hanem szabad elhatározás. Isten üdvözítő működése olyan embert kíván, aki szeretetből dönt Isten meg- dicsőítése mellett.

Pál nem ingatja meg e világ rendező erőit és hatalmait, de megmutatja, milyen új helyzetbe került a rabszolga a keresztség által urával szemben. Onezimusz most már nem mint rabszolga tér vissza (15- 16). Persze még mindig mint rabszolga jön meg, hiszen a keresztség után is az maradt. Megtérés és keresztség nem változtat a földi társadalmi helyzeten. Aki szegény, a keresztség után is szegény marad, aki alacsony származású, a keresztség után is az marad, aki műveletlen, a keresztség után is ilyen lesz a földi bölcsességben (lKor 1,26; 7,18-24). A hit és a keresztség üdvösséget ad, nem a földi lét megjavítását.

De a keresztség által új „szociális“ viszony járult a rabszolgasághoz. A rabszolgából szeretett testvér lett. És mindenekelőtt ez az újság számít. „Nincs többé zsidó és görög, nincs szolga és szabad, nincs férfi és nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban“ (Gál 3,28). Az új dicsőség sugara elhomályosítja a régit. — A keresztség adta új nem rombolja szét a régi rendet, amennyiben az beleillik az újba, hanem tökéletesíti azt, amit tökéletesíteni lehet. A keresztény95