Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - R. Voigt: Alázat és gőg (Lk 18,9-14)

nénk. De ennek az alázatnak önkéntesnek kell lennie, mint Nisszai Szent Gergely mondja az első boldogságról szóló kommentárjában.

A farizeus és a vámos (adószedő) története jellegzetesen lukácsi. A farizeus egyenesen, mindenki szeme láttára előremegy a templomban. Ott aztán kitárja a karját az ég felé, és emlékezteti az Urat bűntelen- ségére: „Nem vagyok rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos ott.“ Majd miután tisztázta, hogy nincsenek bűnei, áttér erényei felsorolására: „Kétszer böjtölök hetenként.“ A zsidók egy napi böjtre voltak kötelesek évenként, az engesztelőnapon, de ez a farizeus végtelenül többet tett — minden hétfőn és csütörtökön böjtölt. „Mindenemből tizedet adok.“ Mások csak az olaj, bor, gabona, igásállat és az áldozati adományok után adtak tizedet (MTörv 12,17). A farizeus mindezt túlszárnyalta — mindene után tizedet fizetett. De olyan büszke is volt, mint a páva.

A másik ember a templomban egy adószedő volt. Kétségtelenül neki is voltak erényei, de ő nem azért jött a templomba, hogy azokat teregesse ki. Megállt hátul, a világ minden kincséért sem mert közelebb jönni. Rágondolt mindarra, ami rosszat tett életében, lecsüggesztette a fejét, a mellét verte, és így imádkozott: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek.“

Milyen volt az ür magatartása e két ember iránt? Nem kell a fejünket törnünk rajta: a válasz ott van az evangéliumban: „Mondom nektek, hogy ez (a vámos) megigazultan ment haza, az nem.“

Minden vasárnap vannak farizeusok és vámosok a templomban. A farizeus talán egy fiatal egyetemista, aki tanulmányozta az új teológiát, és másoknál jobban ért a zsinatutáni egyházhoz. Tudja, hogy a kereszténynek szavaival és tetteivel a pappal együtt kell felajánlania a misét, részt kell vennie a szent lakomában az űr asztalánál, és így tovább. Tehát úgy érzi, hogy ő jobb, mint a többi ember a templomban: jobb, mint az az öreg bácsi, aki már nem tudja kibetűzni a közös imákat, és ehelyett az olvasóját pergeti, jobb, mint az az öreg néni, aki elnyűtt imakönyvéből istentisztelet előtt a litániáit mondogatja, jobb, mint Jancsi, aki nem vállalja, hogy felolvassa a leckét, mert fél. Vagy állhat a dolog fordítva is: hogy a konzervatív a büszke ember, aki úgy gondolja, a liberálisok (nem a szélső liberálisokról beszélek) tönkreteszik az Egyházat. (Amit itt a gőgös keresztény farizeusról és az alázatos keresztény vámosról mondunk, az papokra is érvényes.) Ezek a gőgös és alázatos emberek nem különülnek el világosan a templom első és hátsó felében. Mindenütt megtalálhatók benne.

Mit mond a mi Urunk azoknak a haladóknak, akik lenézik a konzervatívokat (vagy megfordítva)? Ezt: „Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.“ Isten szándékosan megalázza a gőgöseket. Nem hallja jószívvel imádságukat.

70