Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - H. Gilhaus: Isten a szívünket akarja (Mk 7)

az emlékezzék az úrnak a búzáról és konkolyról szóló példabeszédére, és éppen ebben a földben ismerje föl Krisztus szántóföldjét. Hermann Gilhaus ISTEN A SZÍVÜNKET AKARJA Mk 7: vita a farizeusi hagyományokról Az ilyen evangéliumi szövegek olvasásakor talán azt gondoljuk: mi köze a tiszta kezekkel evésnek, a poharak és edények öblögetésé­nek a mi mai nehézségeinkhez és bajainkhoz? — Az kétségtelen, hogy a keresztény egyház már rég elvált a zsidóságtól, és ezzel eldőlt az istentiszteletre képesítő tisztaságnak a kérdése is. De a probléma mégis megmarad. A zsidók, különösen pedig a fari­zeusok azt hitték, Istennek tetszőén cselekszenek, ha pontosan meg­tartják tisztasági parancsaikat és áldozati előírásaikat, ha szombaton nem tesznek meg többet ezer lépésnél, és nem ülnek egy asztalhoz a pogányokkal. Több mint 600 parancs és tilalom gyűlt össze, és mind­egyikhez tartaniok kellett magukat. Maga mögött hagyta-e a keresz­tény egyház mindezeket a parancsokat? fölismerte-e Isten követelé­seinek lényegét? Jó lelkiismerettel nem mondhatunk mindenestül igent a kérdésre. Egészen más történt. A szorosan kötelező zsidó törvények­től ugyan megszabadult a fiatal egyház. De hamarosan új kérdések merültek föl, és ezekre feleletet kellett találni. Az egyházban új hagyo­mányok keletkeztek. Viták adódtak a hittételek értelmezése körül, ke­resték a keresztény életmód kialakítását. A világ megértése új termé­szettudományi ismeretek következtében módosult. A régi megfogalma­zások nem illettek bele többé ebbe az új világképbe. Az új fogalmazáso­kat képes értelemben kell venni és magyarázni. Egyes fiatalok az ilyen képes értelmezést gyámoltalan kísérleteknek tartják, és kereken ki­jelentik: ha ez így nem történt meg, akkor a többi sem igaz, ami a bibliában áll. Nagy gondot fordítottak az emberek arra, hogy megtartsák az áldo­zás előtti böjt parancsát. Azt hitték, Istennek tetszőén cselekszenek, ha nem vesznek részt az eucharisztikus lakomán, mert előtte egy falat kenyeret ettek. Nagy pontossággal részletezték a vasárnapi nyugalom parancsát; megállapították, milyen munkákat szabad végezni, melyeket kell elhagyni. A példák sorát tetszés szerint folytathatnánk. Idősebbek hozzátehe- tik a maguk talán igen fájdalmas tapasztalatait. Ha sok keresztény ma elégedetlen, tudni akarja, mi ennek vagy annak a rendelkezésnek az alapja, és szkeptikussá válik, ha egyes törvényeket egyáltalán nem 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom