Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - H. Gilhaus: Isten a szívünket akarja (Mk 7)

tudnak szentírásilag megalapozni, akkor ezt teljesen pozitív oldalról kell értékelnünk. És komolyan kérdezzük meg magunktól, mit is akart Jézus ezekkel a szavakkal mondani, mit kívánt kora embereitől, és hogyan kell ma nekünk viselkednünk, hogy megfeleljünk igényének.

Igen, ez egészen bizonyosan jó, és az evangéliumnak megfelelő. Jó, ha nemcsak azért mondunk le pénteken a húsról, mert ez az egyház előírása. Ha vasárnap misén veszünk részt, ennek nemcsak az egyház parancsa miatt kellene történnie, amely kötelezi erre híveit. Legyünk vele tisztában: sokszor könnyebb megtartani egy meghatározott törvényt, mint azt kérdezni, hogy mit akar ebben a helyzetben tőlem az Isten? Egy törvény teljesítésével viszonylag könnyen tehetünk szert jó lelkiismeretre: eleget tettünk az előírásnak, és ez megnyugtatólag hat.

De az ilyen lelki beállításra érvényes Izaiás próféta szava: Csak a szánkkal tiszteljük-e Istent? Hol van a szívünk? Isten többet akar tőlünk emberektől. A szívünket akarja, azzal kell neki szolgálnunk. Mindig újból bele kell nézni a szívünkbe. Ez néha nagy erőfeszítésbe kerülhet. Szívesebben ítélünk meg másokat, mint saját magunkat. Kérdezzük csak meg egyszer magunktól: miért megyünk vasárnap misére? Miért járulunk szentáldozáshoz? Miért adunk olyan keveset, vagy olyan sokat, ha jótékony célra gyűjtenek? Miért veszünk részt munkánkkal a plébánia életében, vagy miért húzódozunk egy feladat elvállalásától? Hol a szívünk?

Jézus adott egy csalhatatlan mércét indítékaink megítélésére: Egyedül az Isten és a felebarát iránti szeretet a döntő. Pál apostol szavával mondva: minden értelmetlen és értéktelen a szeretet nélkül, sőt enél- kül az ember minden tette, még életének feláldozása is csak zengő érc és pengő cimbalom.

Mindenképpen belső magatartásunkról és beállítottságunkról van szó. Szívünkben történik meg az előzetes döntés, hogy nyitottak le- szünk-e mások iránt, vagy irigyek, kapzsik, rosszakaratúak, gőgösek.

Isten a szívünket akarja; ugyanazt akarják az emberek is, akikkel találkozunk. Azért mindig meg kellene kérdeznünk, hogy is állunk a szívünkkel. Mindig újból világosan meg kell értenünk, hogy nem ennek vagy annak a parancsnak a teljesítése tesz bennünket megigazulttá Isten előtt, hanem egyedül a szeretet mértéke dönt.

Könyörögjünk. Istenünk, te Jézus Krisztus által megmutattad nekünk, mi a fontos korunkban és cselekvésünkben. Kérünk Téged minden állami és egyházi törvényhozóért: vezesse őket mindig az igazságosság és a szeretet. Kérünk minden igehirdetőért, hogy hallgatóiknak ne emberi előírásokat hirdessenek, hanem az Evangélium szabadító üzenetét. Kérünk mindannyiunkért, akik szavadat hallgatjuk, hogy ne bújjunk törvények és előírások mögé, hanem szívünkkel szolgál60