Szolgálat 23. (1974)
I. Ószövetség - E. Haag: Keserves a prófétai hivatás (Jer 15)
maradnia a remény üzenetéhez, hogy a halálos szükségben csaknem elvérző nép végre mégis meghallgassa. Így hirdeti a próféta előre Krisztust, nemcsak szavakkal, hanem életével, szenvedésével és halálával is. Mit jelent ez minekünk? Ha egy próféta ennyire előképe lehet Krisztusnak, akkor akik az ő nevét viselik, azoknak is meg kell tudni jeleníteniük őt. Második Izaiásban az emberi élet új távlatai nyílnak meg. Az ember idáig elképzelhetetlen mértékben lehet Isten partnere és munkatársa. Ha, mint Második Izaiás, haláláig hívőn, szeretőn, remélve ragaszkodik Istenhez, akkor Isten megdicsőülhet benne, és sokaknak szerezhet üdvösséget általa. Talán azt mondja valaki, hogy azt, ami Második Izaiás által történt, nem lehet egyszerűen általánosítani. Ez igaz! De bizonyára azt sem állíthatjuk, hogy azoknak, akiket Krisztus nevére kereszteltek meg és akik Krisztust követik, nincsenek olyan lehetőségei, amelyeket Második Izaiás már az ószövetségben megvalósított. Itt bukkanunk az okára annak, miért nem látják és fogadják el sokan az „Isten szolgájáról“ szóló énekeknek Második Izaiás könyvének megfelelő magyarázatát. Aki kizárja az emberek minden megváltótársi szerepét, mert minden egyes ember számára tökéletesen közvetlen viszonyt követel meg Istennel, az még akkor sem vonatkoztathatja ezeket a kijelentéseket a prófétára, ha ezt a kifejezésmód megkívánná. Ezért magyarázatunk elfogadása messzemenő következményekkel jár az újszövetség magyarázatára és a keresztény életre vonatkozólag. Emst Haag KESERVES A PRÓFÉTAI HIVATÁS Jaj nekem, anyám, miért szültél engem, A civódás férfiút, Az ellentmondás férfiút az egész országban? Nem vagyok senki hitelezője, sem adósa, Mégis mindenki átkoz engem. Igazán jóakarattal szolgáltalak, Jahve. Közbenjártam nálad az ellenségért A baj és szorongatás idején. ... Te tudod ezt, Jahve! Emlékezzél meg rólam és viseld gondomat! Állj értem bosszút üldözőimen! Ne ragadj el engem, Hanem halaszd el haragod! Vedd figyelembe, hogy érted szenvedek gyalázatot! Ha beszédeidre akadtam, Eledelemmé lettek; Szavad nekem örömöm És szívem vidámsága volt;