Szolgálat 23. (1974)
I. Ószövetség - H. Lubsczyk: A fájdalmak férfia (Iz 53,1-12)
lóka reményeket, azokat az illúziókat is, amelyeket az emberekben fölébresztett. De a próféta tanítványai másképpen tudják. Nemcsak hogy hisznek ártatlanságában, hanem ragaszkodnak üzenetéhez is. Elismerik: „Szájában nem volt álnokság!“ üzenete igaz, és az is marad. A tanítványok bűnvallomása azzal végződik, hogy maga Isten állítja helyre a próféta méltóságát. Elfogadta szenvedéseit és halálát bűnért való áldozatul a népért. így Isten szolgájának halálából új élet fakad. 10 De az Űr tetszését lelte összetörtjében. Meggyógyította azt, aki életét bűnért való áldozahil adta! Meglátja majd ivadékait és sokáig él. Az Űr terve általa megvalósul. n Lelke kínos fáradságáért cserébe fényességet lát majd és jóllakik: Megismerésével az én szolgám sokakat megigazidttá tesz. 12 Ezért a sokakat neki adom osztályrészül, és számos embert kap zsákmányul, mivel halálra adta életét és a gonosztevők közé számították, pedig hát sokak bűnét hordozta és a gonosztevőkért közbenjárt. Eljutottunk itt a csúcsára annak, ahogyan egy ember az üdvözítő Istennel együttműködhet. Isten szolgája bűnért való áldozatként adta oda életét. Megbízatását azzal teljesítette be, hogy elfogadta az emberek által okozott szenvedéseket. Éppen az, ami sötétnek és kegyetlennek látszott, volt a dicsőség kezdete. A próféta szenvedéseiben jutott el istenismeretének végső kiérésére és hivatásának megértésére. Lelkének kínos fáradalmai után most látja a világosságot. Tanítványainak vallomását maga az úr erősíti meg. Isten szava megmondja, miben áll a próféta halálának engesztelő ereje: megismerésében. Ez volt szenvedéseinek alapja, és a szenvedésben beteljesedett. Az a kín, amelyet el kellett viselnie, megvilágosodásának alapjává lett. Most tőle, a megigazulttól, megigazulás származik azoknak a sokoknak, akik megvetették, ők lesznek az öröksége, az osztályrésze. Mint a győzelem után szétosztják a zsákmányt, úgy lesznek tulajdonai. így hát a szolga halála és felmagasztalása után bekövetkezik az a nagy fordulat, amelyet megjósolt. Amint a Második Izaiás előtti próféták megkapták azt a hatalmat, hogy ne csak hirdessék, hanem végre is hajtsák az ítéletet, éppúgy Második Izaiás nemcsak hirdeti, hanem prófétai sorsában létre is hozza a megváltást. Talán nem eléggé gondoljuk meg, hogy Izraelnek Második Izaiás korában emberileg szólva kevés esélye volt a fennmaradásra. Egyetlen vele szomszédos nép sem kerülte el a fenyegető pusztulást. A prófétának halálig hűnek kellett 46
