Szolgálat 23. (1974)
I. Ószövetség - Az ószövetség mint lelkiolvasmány (Geistliche Schriftlesung)
viszonyunkról? Csak azt a reményt nyújtja-e nekünk Krisztus, hogy az utolsó ítéletkor szabad remélnünk Isten könyörületében? Vagy általa már mostani életünk is, hibáink és gyengéink ellenére, Istennel együtt élt életté lehet? Aki Istennel akar élni, annak — mint Ábrahámnak — nem szabad önmagára, sem emberekre és dolgokra támaszkodnia, egyedül csak Istenre. Tehát a vele való élet bátor lépést kíván meg tőlünk. Ismét felébred egy kérdés az Evangéliumot illetően: Segít-e nekünk Krisztus annak a lépésnek a megtételében, amelyet Ábrahám tett, amikor elhagyta hazáját és az atyai házat? Nekünk nem kell többé egyedül megtennünk ezt a lépést. Miután Krisztus mindent elhagyott, miután bűneinket magára véve megtapasztalta az Istentől való elválasztottság érzését, mi már minden elválásban, minden úttalanságban megtalálhatjuk Istent és kiszolgáltathatjuk magunkat akaratának. így Krisztusban Istennek osztályosai leszünk, ezzel együtt az ő világáé, és azé a beteljesedésé, amelyet majd végbevisz. Ennyi mindent értet meg velünk jobban, ha türelmesen hallgatunk az Ószövetség kijelentéseire, és meggondoljuk Istennek Izraellel följegyzett történetét. Ha egyedül vagy másokkal az ószövetséget olvassuk, jó ha imával kezdjük, kérve Istentől, adjon nekünk világosságot. Ha azután egy darabig gondolkodtunk az olvasottakon és új világosságot kaptunk, akkor felelhetünk Istennek, hálát adhatunk neki, dicsőíthetjük, szilárdabban és világosabban dönthetünk mellette és akarata mellett, kérhetjük bocsánatát vagy segítségét. Végül a Szentírás olvasása abban a csendben csendülhet ki, amelyben Isten előtt érezzük magunkat és elhallgatunk előtte, hogy szólhasson és működhessék lelkűnkben. Amikor felállunk az ima után, biztosabban és vidámabban fogjuk tudni betölteni szerepünket az emberiség Isten irányította nagy történetében. Talán a bizonytalanság idején is nyugodtabbak leszünk, mert újból megbizonyosodtunk Istennel és a tőle nekünk adott embertársakkal való egységünkről. (A „Geistliche Schriftlesung“ sorozat ószövetségi részének melléklete) + A Biblia az én legdrágább kincsem, nélküle nyomorult lennék. (Kant) A Bibliának mint népkönyvnek létrejötte a legnagyobb jótétemény, amely az emberi nemnek valaha is osztályrészéül jutott. Ha igazi üdülést és erősödést akarok szerezni szívemnek, akkor nem a filozófia zavaros kérdéseihez nyúlok, hanem egy kis könyvecskét veszek a kezembe — az újszövetséget. Abban végtelenül több világosságot és mélyebb igazságot találok, mint minden filozófus minden írásában együttvéve. (Kant) 27
