Szolgálat 22. (1974)

Eszmék és események - A papi továbbképzés fejlődése az Egyesült Államokban (Csányi Dániel)

ramjainak vezetői. Az ország minden részéből összejött mintegy százötven résztvevő jelenlétében Thomas J. Grady chicagói segédpüspök megnyitó be- szédében kijelentette, hogy véleménye szerint nincs messze az az idő, amikor az egyházmegyék papi továbbképző programjai fontosságban egyenrangúak lesznek a szemináriumokkal.

Grady püspök az amerikai püspöki kar által a papi képzés elsősegítésére alakított bizottságnak (Bishops’ Committee on Priestly Formation) elnöke. így szavai megvilágítják a továbbképzés kérdésének életbevágó fontosságát az amerikai egyház életében.

Miért került a papi továbbképzés kérdése az érdeklődés középpontjába? A vatikáni zsinat dokumentumai tudatosították azt a tényt, hogy a Szentírás, a szenthagyomány, a hittitkok értelmezése és magyarázata állandó fejlődésben van. Ugyanakkor az egész emberiséget érintő események a közéletben (mint például az elnépesedés kérdésének kiéleződése, a mesterséges születésszabályozás módszereinek kidolgozása és elterjesztése, a háborúban való részvétel, illetőleg annak megtagadása, a társadalmi és gazdasági feszültségek kiéleződése) a hivő embert újra és újra bonyolult lelkiismereti problémák elé állítják, amelyekre erkölcsi vezetőitől, a papságtól és az Egyház tanító hivatalától vár feleletet. Mivel a problémák új formákban merülnek fel, újonnan átgondolt feleletet igényelnek. Erre azonban az átlag papot húsz-harminc évvel ezelőtt lezárt szemináriumi képzése nem vértezi fel. A prófétai vezetőszerep követelményeivel csak állandó utánképzés útján tud lépést tartani.

A rendszeres utánképzést azonban egy még mélyebben fekvő ok is szükségessé teszi. A 2. vatikáni zsinatot megelőző szemináriumi képzés sokszor azzal erősítette a kispap hitét, hogy hangsúlyozta a hit és erkölcs igazságainak örökérvényűségét. Az istentisztelet és az egyházi fegyelem évszázadokon keresztül változatlan szabályai úgy tűnhettek, mint ennek az örökérvényű- ségnek a vetülete. Ezzel szemben az elmúlt évtized a változást, a fejlődést, az alkalmazkodást emelte ki mint az Egyház vitalitásának bizonyítékát. Ennek a két „légkörnek“ a konfliktusa sok pap belső biztonságérzetét ingatta meg. Ezt a bizonytalanságot csak elmélyült imaélet tudja legyőzni. A papi után- képzésnek így talán a legfontosabb feladata a pap hit- és imaéletének megújítását elősegítő programok felállítása.

Az amerikai egyház ezeket a problémákat mind nemzeti, mind egyház- megyei síkon tett lépésekkel igyekszik megoldani.

A nemzeti síkon a püspöki kar felállította a fentemlített bizottságot a papi továbbképzés elősegítésére. Ennek a bizottságnak első intézkedése egy brosúra összeállítása volt („The Program of Continuing Education of Priests”), amely irányvonalakat ad az egyházmegyei programok kidolgozására.

Ezenkívül a Papi Tanácsok Nemzeti Szövetsége kezdeményezéséből 1973- ban megalakult a szintén fentemlített NOCERCC. Ennek a szervezetnek két fő célkitűzése: hogy évi gyűlést szervezzen a továbbképzési programok vezetői számára, ahol tapasztalataikat kicserélhetik és megismerkedhetnek út75