Szolgálat 22. (1974)

Az egyház szava - VI. Pál pápa apostoli buzdítása a Bold. Szűz Mária tiszteletének helyes műveléséről és fejlesztéséről

kapcsolatára vonatkozó egyházi tanítást: ez hozzájárul a keresztény lelkiség megújulásához. „Az ilyen tanulmányozás különösen ki fogja emelni az Isten Lelke és a Názáreti Szűz között fennálló rejtett viszonyt és rá fog mutatni arra, hogy ez milyen hatással van az Egyházra. A hittitkokon való mélyebb elmélkedésből életerősebb vallásosság fog támadni.“

Szükséges, hogy a máriás áhítat gyakorlataiban világosan kitűnjék e tiszteletnek az Egyházban elfoglalt helye; amely „Krisztus után a legmagasabb és hozzánk legközelebb eső" (LG 54). Szépen példázza ezt a keleti ikonosz- táz. Kívánatos, hogy az üdvösség titkai egybelátásának szellemében a Mária- tisztelet minden megnyilvánulása egyházias érzülettől legyen áthatva. Útmutatónk lehet ebben az egyházkonstitúció Máriáról szóló fejezete. „Mindkettő (ti. Mária és az egyház) Krisztus anyja, de egyik sem szüli meg az egész testet a másik nélkül (Isaac de Stella). „Mária tevékeny szeretetét megmutatta Názáretben, Erzsébet házában, Kánéban és a Golgotán. Ezek mind egyházilag hatalmas jelentőségű üdvhozó események. Ezek folytatása az Egyház anyai gondoskodása, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére (vö. Him 2,4). Mária tevékeny szeretete kifejezésre jut továbbá az Egyház gondoskodásában, amelyet az alacsony körülmények között élők, a szegények és gyengék iránt tanúsít. Úgyszintén az Egyház állandó törekvésében, hogy létrehozza a békét és a társadalom összhangját. Végül az Egyház fáradhatatlan erőlködésében, hogy minden ember számára biztosítsa az üdvösséget, amelyet Krisztus halála által érdemelt ki számunkra. így az Egyház iránt érzett szeretet Mária szeretetére vezet, és viszont. Az egyik nem létezhet a másik nélkül.“ Mert egyháznak, Isten családjának csak azt nevezhetjük, ahol ott van Mária, az Úr anyja, és ott vannak az ő testvérei.

2) Biblikus, liturgikus, ökumenikus és antropológi- k u s tájékozódás. — A biblikus ihlet ma örvendetes módon egyre inkább áthatja a keresztény vallásosság minden területét. A Mária-tisztelet sem lehet kivétel. Nemcsak azt jelenti ez, hogy a rá vonatkozó helyeket és jelképeket keressük a szent szövegekben, hanem sokkal többet: a máriás áhítat (imák, énekek) nyelve legyen bibliai, és az egész kultusz ihletődjék a Szentírás nagy igazságain.

A liturgikus konstitúció bölcs szabálya szerint a különféle áhítatgyakorlatok legyenek összhangban a középponttal: a szentmisével. Tehát sem kiirtani nem szabad a különösen e téren oly gazdag népi megnyilvánulásokat — ezzel az imprudens lelkipásztor olyan űrt teremt, amelyet azután nem képes betölteni —, sem összezavarni a kettőt, valami hibrid műfajt alkotva (pl. a mise keretébe beiktatni egy novénát), „ájtatossággá“ fokozva így le az Úr halálának emlékezetét. Ez a gyakorlatban a lelkipásztor részéről okosságot, tapintatot, a hívőktől pedig készséges alkalmazkodást kíván, néha kedves, de meg nem felelő szokások feláldozásával.

ökumenikus téren a Mária-tisztelet összefűzi a katolikus egyházat az ortodoxokkal és az anglikánokkal, de a protestánsoktól sem idegen Mária biblikus dicsérete. Kultuszában kerülni kell minden olyán túlzást, amely téve59