Szolgálat 22. (1974)

Az egyház szava - VI. Pál pápa apostoli buzdítása a Bold. Szűz Mária tiszteletének helyes műveléséről és fejlesztéséről

hagyomány örök forrásából, amelyet a Lélek állandó jelenléte tart elevenen, és az Isten igéire való állandó hallgatásból indítóokokat, érveket és ösztönzést merít a Boldogságos Szűz tiszteletére.“

2) Mária mint az egyház mintaképe a kultusz gyakorlásában. — Hittel hallgatja és fogadja az Úr szavát (Virgo audiens); ugyanígy az egyház. Imádkozik: a Magnificatban, Kánában, az apostolokkal pünkösd előtt (Virgo orans); ugyanígy az egyház. Anya (Virgo pariens); szűzi termékenysége típusa egyházanyánkénak, amely az igehirdetéssel és a keresztséggel új életre szüli gyermekeit (vö. LG 64; N. Sz. Leó: „dedit aquae quod dedit Matri“). Végül felajánlja Fiát Istennek (Virgo offerens), szíve érzületével már a je- ruzsálemi templomban elővételezve a Kálváriát, ahol a kereszt alatt állva egyesül Krisztus áldozatával. Ezt folytatja az egyház az eucharisztikus áldozatban. — Természetesen Mária nemcsak az egész egyház példaképe az Isten iránti magatartásban, hanem az egyes keresztény lelkiéletének mesternője is. Már Sz. Ambrus Mária lelkületét kívánta minden hívőnek Isten dicséretére. Főleg pedig az ő nagy igen-je példája életünk felajánlásának.

II. Irányelvek a Mária-tisztelet megújítására

A két vezérszempont az legyen, hogy tartsák tiszteletben az egészséges hagyományokat, viszont adjanak teret korunk embere jogos igényeinek.

1) Trinitárius, krisztológikus és ekkleziológikus jelleg. A keresztény kultusz az Atya,Fiú és Szentlélek kultusza, ill. a liturgiával kifejezve: az Atyának szól Krisztus által a Szentlélekben. Ez a kultusz kiterjed — jóllehet lényegesen különböző módon — elsősorban az Úr anyjára, továbbá a szentekre is, minthogy ők Krisztussal együtt szenvedtek és meg- dicsőültek. Szűz Máriában minden Krisztusra vonatkozik és Tőle függ. Ez mindig világosan kitűnt az Egyház tanításából, de korunkban, amikor Krisztus személye különösképpen a lelkiség központjába került, még erősebben kell hangsúlyozni. Ez a hangsúly kétségtelenül szilárdabbá teszi Jézus Anyja iránti tiszteletünket, olyan hathatós eszközzé, amely által eljutunk Isten Fia teljes megismerésére, és meglett emberré leszünk Krisztus teljességének mértéke szerint (Ef 4,13); másrészt pedig „amit a Szolgáló tiszteletére teszünk, az visszahárul az Úrra, amit az Anyának nyújtunk, az a Fiúnak is szól" (Sz. Hildefonsus, vö. LG 66). A Máriának szóló tiszteletben kellő helyet kell tulajdonítani a Szentléleknek is, hiszen az ő szerepe a Názáreti Szűz életében az üdvösségtörténetben véghezvitt művének egyik csúcspontja, mint ezt szépen kifejtik az egyházatyák (Ambrus, Jeromos). Eredeti szentsége, szűzi foga- nása, hite, reménye, szeretete, állhatatossága a szenvedésben mind a Lélek műve. „Kérve kérlek, Szentséges Szűz, hogy attól a Lélektől kapjam meg Jézust, akitől te szülted Jézust. Az által a Lélek által kapja meg az én lelkem Jézust, aki által testedben fogantad ugyanazt a Jézust. Abban a Lélekben szeressem Jézust, akiben te imádod őt mint Uradat, szemléled mint Fiadat“ (Sz. Hildefonsus). A pápa buzdítja a katolikusokat, főleg a lelkipásztorokat és a teológusokat, hogy mélyítsék el a Szentlélek és Mária, ill. az egyház

58