Szolgálat 22. (1974)
Tanulmányok - Takács János: Karizmatikus megújulás az Egyházban
Notre Dame egyetemé. Havi folyóiratuk is indult (New Covenant). A bíboros félórás kihallgatáson számolt be tapasztalatairól a Szentatyának. A mozgalom tovább terjedt Kanadába és Délamerikába, majd 1969-től Európába. 1971-ben Róma, Párizs, Lyon, Madrid, Lővén és Innsbruck városában találjuk meg imaközösségeiket. Franciaországban Henri Caffarel, a házas équipe-ek atyja vette őket pártfogásba. 1972 első felétől kb. 60 kis közösség alakult Németországban is. 72 őszén Münchenben találkozót rendeztek, és 1973.aug.1-ig kb. 5-600 tagot számlálnak. A római egységtitkárság öt évre tervezett megbeszéléseket kezdett Zürich- Horgenben a klasszikus és neo-pentekosztalistákkal. A katolikus karizmatikus csoportvezetők első nemzetközi összejövetelüket 1973 októberében tartották Rómában. A karizmatikus megújulás lényege Mi itt most csak a katolikus pentekosztalizmussal foglalkozunk. Ennek jellemzői a protestánsokéhoz viszonyítva: nagyobb józanság, szolid szentségi élet és a kapcsolat fenntartása a hivatalos egyházzal. Mindenképpen tekintetbe keli venni, hogy nem szektáról, hanem az egyházon belüli áramlatról van szó. Mi történik itt? Az emberek viszonya Istenhez megújul. Újfajta módon tapasztalják meg Öt. Előfeltétele ennek saját ürességük, tehetetlenségük beismerése, és a vágy Isten ajándékai után. A bevezetés ebbe az új tapasztalatba a „keresztség a Szentiélekben“. Valaki így nyilatkozott erről az életről: „Nem tudom pontosabban megmagyarázni. Első alkalommal egyszerűen megtudtam, hogy van Isten, s hogy Ö bennem van. Csak éppen tudtam ezt; ez az egész. Ez adott élő összeköttetést Istennel. És ez tartós volt. Mély békét tapasztaltam, mélyebbet, mint valaha, és ez jobbra fordította egész viszonyomat Istennel.“ Ez a közvetlen istenélmény természetesen nem maradhat passzív; a béke és öröm új érzete olyan életben nyilvánul meg, amely „a Lélek gyümölcseit“ mutatja, Bizonyos szempontból ezek nem különlegességek. Ezek a keresztény élet rendes mozzanatai. Hiszen valamennyien tanultuk a Szentlélek adományait és gyümölcseit — és egész életünkön át halljuk, hogy ezeket megkaptuk a keresztségben és bérmálásban. Hisszük is ezt. Mégis a legtöbbször őszintén be kell ismernünk, hogy soha nem tapasztaltuk meg a Szentlélek jelenlétét. Észrevettük-e a bérmálás után, hogy bölcsebbek, bátrabbak lettünk? Nincs elég hitünk, hogy működését meglássuk. Ez a kulcs az egész karizmatikus megújulás megértéséhez: a hit megújulása. A karizmatikus élet azt jelenti, hogy Isten többet ad nekünk, többet tesz általunk. De csak akkor tud többet tenni, ha nekünk elevenebb a hitünk, és így átadjuk magunkat működésének. 41
