Szolgálat 22. (1974)
Tanulmányok - Jálics Ferenc: Isten népe: az Egyház reménye
A próféta nemcsak jövőbe látó látnok, hanem Isten Igéjének hallgatója is; abból az üdvösségből merít, amelyet Isten a múltban megígért és megvalósított. A prófétai üzenet egy konkrét helyzet értelmezése Isten szavának világánál. Istennek ez a szava a Szentírásban van leírva, amelyben Jézus Krisztus és a szent írók tudtul adják Isten üzenetét koruk konkrét helyzetére vonatkozólag. Az írásnak ezt a szavát az Egyház minden kornak és minden helyzetre újraértelmezte. Ezeket a folytatólagos értelmezéseket megtaláljuk írásban az egyházatyáknak (az első hat század íróinak) műveiben és az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásaiban. Mérhetetlen kincstár ez, amely mint a történelem különböző eseményeinek folytonos értelmezése forrásul szolgál az események jelenlegi értelmezéséhez. A próféta ihletet merít ebből a forrásból, mert a történelem isteni bölcsességét tartalmazza. Ezt a bölcsességet úgy lehet elsajátítani, ha Isten szavát összevetjük a jelen eseményekkel. Ez a prófétai szó felépítése: a tényeket a Szó világosságánál értelmezi, az elsajátított isteni bölcsességet vetíti ki az eseményekre. A prófétai szerep előfeltétele tehát a teológiai gondolkodásmód kialakítása, amely Isten Igéjéből a tények felé halad, és viszont. Azért nagyon kívánatos, hogy a keresztények ismerjék a Bibliát és az egyházi megnyilatkozásokat. Persze nem szükséges külön szaktanulmány ahhoz, hogy valakinek joga legyen prófétai leleplezést tenni. Minden keresztény tudja, hogy Jézus Krisztus mennyire hangsúlyozta a szeretetet, és konkrét helyzetben meg tudja ítélni, mikor cselekszenek ellene. Minden keresztény leleplezheti az olyan tényt, amely a szeretet ellen való, tehát elítélheti egy struktúra igazságtalanságát vagy alkalmatlanságát, még akkor is, ha egyházi struktúráról van szó — egyszerűen a benne is meglevő közös keresztény hitérzéknél fogva, anélkül, hogy különleges képzettsége lenne a teológia vagy a szentírástudomány terén. Mindamellett nagyon kívánatos, hogy a keresztények szert tegyenek Isten szavának mélyebb ismeretére. Hogy a keresztény mint próféta tudjon szólni, ki kell alakítania keresztény világszemléletét. El kell kezdenie önállóan és szabadon gondolkodni, és nem csupán passzívan „okíttatni“ hagyni magát; tisztáznia kell általában és részleteiben, mit fogad el és mit nem, meg kell tanulnia kialakítani saját teológiáját az Egyházzal folytatott párbeszédben. Csak akkor tudja majd hatékonyan betölteni prófétai szerepét, ha egyénileg és kisebb közösségekben gondolkodni mer, és kialakítja világszemléletét. Ezért szükséges, hogy gyűléseken, összejöveteleken, kongresszusokon, beszélgetésekben és bármi más formában meglegyen a lehetőség, hogy minden keresztény megalkothassa a maga véleményét. Ez a lehetőség természetesen elképzelhetetlen a kifejezés szar badsága nélkül. Amíg valaki csak azt gondolhatja, amit mások gondolnak, nem alakíthatja ki felelősségteljes hitét. Csak ha szabadon hagyják kifejezésre juttatni hitét vagy hitetlenségét, egyetértését vagy ellenkezését egy adott helyzettel, akkor alakíthatja ki véleményét, akkor válik a közösség aktív tagjává mint keresztény próféta. Ha a kereszténynek prófétai szerepe van, akkor 35
