Szolgálat 22. (1974)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Remény a harmadik világban

feszültsége is; a lehetőségek tébolyító méretei csábítják a harmadik világot arra, hogy a „nagyobb tét — nagyobb kockázat — nagyobb esélyek“ alapon játssza életét. Ebben a játszmában fontos szerep jut a természetes optimizmusnak, életörömnek, vagy méginkább: a bizalomnak, hitnek. És a vallásnak döntő szerepe van ezen hit formálásában. Itt azonban kénytelenek vagyunk egy figyelemreméltó jelenségre rámutatni. A harmadik világ különböző vallásainak világképe számtalan területen ellentétben van az újszerű, a fejlődésnek jobban megfelelő, teljesebb választ nyújtó világképpel. S még gyakrabban a vallások által elismert társadalmi és gazdasági rend ütközik az új, az ésszerűbb, a reményekkel összhangban álló renddel. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen, hogy a vallás, amely a hit erősítésére lenne hivatott, maga is súlyos válságba ne kerüljön.

Miben remél a harmadik világ?

Felvetődik a kérdés a harmadik világ reményének tárgyát illetően. Nehéz lenne ezeket válaszként fontossági sorrendben osztályozni. De talán egy pár szóval ecsetelni lehet azt az általános képet, amelyet akkor nyer az ember, ha néhány évet töltött a harmadik világ különböző népei között.

Először is: népe válogatja. Másodszor: a népeken belül is hihetetlen különbségek vannak. Egyik-másik, például ásványi kincsekkel megáldott országban a gazdagok gyermekei Európában vagy Északamerikában nevelkednek. Testi-szellemi fejlődésük számára minden lehetőség megadatik. Miért lenne az ilyen rétegbelinek más vágya, mint egy európainak — hacsak (kivételes esetekben) el nem szánja magát arra, hogy nemzete sorsának megjavulásában remél, s azért dolgozik?

Minden fejlődő nép alapvető igénye elsősorban testi, fizikai. Ez az állítás így áll, ahogy van. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek szellemi igényeik, s azt sem, hogy az európaiaknak kevesebb a fizikai igényük. Csupán azt, hogy a dolgoknak — már csak időben is — nagyobb szerep jut a fizikai szinten. S ugyanakkor épp ez a szint az, ahol a civilizáció annyi újdonságot hozott: coca-colát rizsbor helyett, flanellinget daróc helyett, tranzisztoros rádiót. Gyorsabb az autó, mint az öszvér, jobb a tűz- és vízálló pléhfödél, mint a zsúp, hasznosak az elnyűhetetlen vasszerszámok, gépek, és ki tudja még mi minden, nem is szólva az injekciós tű és a gyógyszerek külön varázsáról. Mint mondtuk, a különbség annyira szembeötlő, a kényelem annyira csábító, hogy ennek az alapvető fejlődésnek kívánatosságához egy pillanatig sem fér kétség. Ez a következtetés persze sokszor szimplifikálás eredménye, mert az autógyár nem a dzsungel vagy a sivatag közepén lévén, a többségnek halvány fogalma sincs, micsoda bonyolult összmunkára és milyen precízióra van szükség egy modern jármű gyártásához. — A fizikai csodák nagyratartásának van aztán egy másik oka is, amit mi európaiak már alig értünk meg, mert megszoktuk a bebiztosított életet. Ez az ok a fizikai szen24