Szolgálat 22. (1974)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Remény a harmadik világban

Használjuk fel a fönti pontokat állításunk megvizsgálására!

a) A remény: jövő. A jövő pedig éppen napjainkban tárul ki a harmadik világ előtt. Az ősember kézből szájba élt. S föltehetően ugyanígy gondolkodott is. Látóköre szűk volt és rövidtávú. A földműves általában vetéstől vetésig, aratástól aratásig gazdálkodik, esztendőkben számol. A modern világ az iskolák, tervezőirodák, évtizedekre szóló befektetések korában egyre jobban előre gondolkodik és tervez. A jövő sokszorosára tágul. S lassan ez a világ megnyílik a fejlődő országok számára is. Az új életmód ott is egyre jobban az átlagember problémájává és vérévé válik. Először a városi lakosságé, aztán a vidékieké. Több teret kap a reménység. S ahol ez a folyamat egyszer megindult, ott nemzedékek élik meg a régimódi fekete-fehér kes- kenyfilm átalakulását színes sztereofilmmé. S minden nézőnek személy szerint kell választania, kinyitja-e szemét a szélesebb kép felfogására. A megváltozott perspektívák egészen újszerű választási lehetőségek elé állítják a harmadik világot.

b) Azt mondtuk, a reménység tudomás vagy tudomásszerzés valami újról vagy másról. Ilyen szempontból a harmadik világ szinte állandó forradalomban él. Isten háta mögötti kis falvak kapnak bekötőutat, telefont, repülő zúg még a nomádok feje fölött is, színtiszta buddhista egyetemeken muzulmán és keresztény vallási felfogásokat lehet vagy éppen kötelező tanulmányozni, s a tranzisztoros rádió varázsa éppúgy megbűvölte az eszkimókat, mint a sivatagok népét vagy a pápuákat. Az egész fejlődő világot elárasztotta az új, a „más" létezésének tudata, ami annál több lehetőséget, sőt okot nyújt valamilyen értelmű remény kicsírázására, mennél személyesebb vonatkozásba kerül az egyénnel. A remény okai megsokszorozódtak. Egyre több a távoli part, amelyek felé hidakat lehet verni.

c) A remény vágy, fogékonyság. Minden hagyományhűség, sőt maradiság ellenére — amit érthető módon főleg az idősebb nemzedék képvisel — egészen egyértelmű áramlat figyelhető meg a harmadik világban az új, a más felé. Ez az irányzat nem föltétlenül kifejezett, sokszor nem is tudatos, sőt néha tudatellenes. De hihetetlenül erős. Nagyítóval kellene keresni olyan szóvivőt, aki nem tartaná fontosnak az ipari államok gazdasági színvonalának és szellemi értékeinek elérését. A harmadik világ elismert és hangoztatott célja a lemaradás lehető leggyorsabb megszüntetése. Mivel pedig az iparosodott népek maguk is egyre gyorsabban fejlődnek, a harmadik világ népeinek álma Csizmás Kandúr hétmérföldes lépteit igényli. A változások iránti befogadó képesség — elméletben legalábbis — óriási. A vágy hiánya tehát nem gátolja sem a jövendő kiszélesedését (a), sem a tudás kiterjedését (b).

d) De hogy állunk a hittel, amely a remény tárgyát az elméleti szférákból a megvalósítás lehetőségének szintjére hozza? Azzal a megérzéssel, meggyőződéssel, hogy mindez elérhető? — Kétségtelenül ebben a pontban az egyén is, a társadalom is latolgat, összeveti a jelenlegi helyzetet*a kilátásban lévő újjal, a mással, a megkívánttal, a remény tárgyával. Mekkorák az esélyek?

22