Szolgálat 22. (1974)

Halottaink - Hász Károly Brokárd OCD (Confrater) - Nagy János (Paptestvére)

Kitenc eve Vi3ontára kapott beosztást: az itteni újonnan kiépített óriási szén­rejtőtelep és erőmű községének e^ műemlék-templomának plébánosa lett. „A sok munkásért mérhetetlen imát ajánlottam föl Megváltónknak. így providentialisan oldód­tak meg nem közönséges problémák — írj« egy levelében. Emellett benső biztatást kapott a legkomolyabban vezeklő és imádkozó papi életnek nemcsak folytatására, ha- nem terjesztésére is. „Igen bőséges kegyelemmel dobozom, melyből jut a paptest­véreknek is. Jó szívvel fogadják: megérzik, hogy krisztusi szeretettel adok belőle nekik is. A legtisztább Forrásból.“ Programját „Papok találkozása Krisztussal“ c. kis írásában foglalta össze: „Hogy Krisztus Urunk papi arca egészen lefoglaljon bennünket és Ővele a Szentháromság­ban élő papok legyünk, ezért Krisztussal a legegyütiérzöbben találkoznunk kell. Hogyan? 1. Szilárd papi napirend által, az Unió Apostolica szellemében. 2. Hoti szent­gyónásban. 3. Hetenként órás adoraíióban beszélgetünk az Eucharisztikus Krisztussal.“ Főleg azonban a csütörtök éjjeli szentórát ajánlja mint nagy kegyelmek forrását. Ezt ő 34 éven át gyakorolta. Elgondolása: Este 1/2 8 tájban lefekszünk — hiszen pénte­ken dolgoznunk kell, és a papnak mindig a maximálisát kell nyújtania híveinek —, és fél, vagy 3/4 11-kor fölkelünk. Fölvesszük papi ruhánkat, elolvassuk a Getszemáni vérverejtékes gyötrődéséről szóló evangéliumot. Ha bírjuk, arcra borulunk. Meg­köszönjük Krisztusnak, hogy papságában részesített bennünket, mélységes együtt­érzésünket, kizárólagos szeretetünket fejezzük ki iránta. Az engesztelés szellemében elmélkedünk Krisztus fájdalomba merült szent Emberségéről, a tanítványok viselkedé­séről. Egyesülünk Szentséges Atyánkkal, püspökünkkel, a vigiláló paptestvérekkel az engesztelésben. „Papiságunkért és sokak üdvösségéért vergődve az engesztelő éj­szakában papi karakterünk döntő pillanatok hatása alá kerül. Jézus mélyen bele­nyomja lelkűnkbe vérrel verejtékes Arcát.“ Erőforrás lesz ez a találkozás a próbák idejére. „Megsemmisítő élmények súlya alatt elhagyatottnak érezzük magunkat. Fáj­dalmasan és tévesen úgy érezzük, hogy oz Isten is elvetett bennünket. Vigasztalás után vágyódunk . . . Boldogok leszünk újra, ha napirendünkből semmit sem enge­dünk." — A szentóra befejezéséül éjfélkor megcsókoljuk feszületünket, áldást adunk, péntek reggel pedig templomunkban az Eucharisztia előtt elvégezzük a felajánló imát Jézus szentséges Szívének. Ezt az írást az egri püspöki helynök kérésére állította össze, aki temetését is végezte, s a gyászbeszédben is utalt rá. A kalocsai érsekkel is jóváhagyatta moz­galmát. Ezt a kemény, sziklagörgető papi formát szívesen approbálta minden főpász­tor, aki tudomást vett róla; hiszen csak arról lehetett szó, akad-e még, aki követi! Magam is csatáztam vele és ellene, akiknek ajánlottam, szintén megkérdőjelezték. Úgy gondolom, Nagy János végvári hőse és utolsó mohikánja volt ennek a középkor­ból eredezett és egászséget-éietét nem kímélő nagy külső vezeklésnek. Tanúskodik erről egyik utolsó levele is, amelyet lapunk más helyén közlünk. Egy másik levélben, hét nappal halála előtt írja: „Szentséges Atyánk figyelmeztet: korunkban még szigo­rúbb papi életet kell élnünk. Igen boldog vagyok, hogy ezt gyakorlom. Ebből ne is engedjünk, mi, akik oly bőséges kegyelmet kaptunk. Szítsuk egymásban a kegyelmet; ezt iparkodunk itt tenni.“ Február 17-én, vasárnap délután a házi nővér és két jámbor asszony előtt a plé­bániai konyhán végigénekelte a szép nagyböjti éneket: „Jézus, világ Megváltója . . . Fektess el a véres ágyon ..." Éjfél után a nővér jajveszékelésre ébred. Beszalad a szobájába: ágyából kikelve fogja a szívét, fürdik az izzadságban. Ajkán állandóan ez: „Jézusom, Királyom . . . Szűzanyám . . . Édesanyám ..." A nővér orvosért rohan, de az injekció már nem segít. Tíz perc múlva halott. Szívinfarktus. 57 éves volt. Holtteste vasárnap éjszakától péntek délelőttig pihent a visontai templom szentélye előtt, s hívei csókolgatták rózsafűzérbe tapadt ujjait. Koporsója körül a papi áldozat illlata terjengett. 22-én az engesztelő misén két szegedi testvér1 asszisztált, vagy 50 egri egyházmegyés pap és nagyszámú hivősereg vett részt. Végül is szülővárosába, Gyöngyösre indult a gyászmenet, ahol most csendesen nyugszik. Confrater 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom