Szolgálat 21. (1974)

Halottaink - Varga László SJ (Vatikáni Rádió és Dobai S.)

biblikus professzor. Az erősen fejlődő rendi gimnáziumban német tanárra volt szükség. Ezért újabb megbízatást kap: 1939-ben Budapesten a bölcsészeti karon továbbtanul és tanári oklevelet szerez. így kerül Esztergomba mint prefektus és tanár. A gyerekekkel nagyszerűen tudott bánni, ösztönözte őket tanulmányi eredményeik fokozására. 1944 őszén behívják katonának. Pécsről egészségügyi alakulatával gyalog vonul vissza Magyaróvárig, majd mikor alakulatából már alig maradt valami, eltávozást kér, és hazamegy anyjához és testvéreihez Pápára. Itt éli át a frontátvonulást. Utána rövidesen újra Esztergomban van, segít az iskola újrakezdésében. Az éhségtől annyira kimerült a háború utáni nélkülözésekben, hogy többször eszméletét vesztve összeesik.

1946 júniusában érkezik Ausztriába. Németújváron, majd 1948-ban Grácban segít a lelkipásztori munkában. Innen megy egy IRO hajóval Chilébe, ahol mint a szentföldi ferences bizottság tagja a rendházban lakik, és Santiago de Chile-ben tevékenykedik mint magyar lelkipásztor. Sokat segít hívein, de sok csalódás is éri. 1964.jún.20-án visszatér Ausztriába. De már nem sok életereje van. Rómában is csak három napot tölt: régi ismerősei közé vágyik. 1964.okt.10-én Tieschenbe kerül hitoktatónak, majd 1966-ban Eisenstadtba, ahol az akkor 4 főt számláló kolostor gvárdiánja lesz, hittant tanít, és még nagy terveket táplál. De 1970 januárjában vesevérzéssel kórházba kerül. Egyik veséjét kiveszik. Utána 45 kobaltbesugárzást kap. Ezután már nem tud magához térni. Még próbál mint börtönlelkész tevékenykedni, de egyre kevesebb az ereje. 1973 januárjában újabb vérzések miatt újabb operáció. Majd két hónapig itthon volt, de szobáját már csak rövid időre hagyta el. A vesében kezdődött rák áttevődött. Szenvedéseit nem lehetett már orvosságokkal enyhíteni. Újra kórházba került Bécsben, majd június végén vissza Eisenstadtba. Ekkor már tüdejében is voltak daganatok. Tüdővizenyőben halt meg több mint egy napi agonizálás után. Halálos ágyán mondta az egyik nővérnek: „Mindig azért imádkoztam, hogy hatvanéves koromig dolgozhassam mint pap. Az Úr meghallgatott, és most fülön fogott.“

Egy szomorkás mosolyú, de mindig évődésre kész, minden körülmények között helytállni akaró paptestvért veszítettünk vele. Három héttel élte túl hatvanadik születése napját.

Szabó Cirjék OFM

P. VARGA LÁSZLÓ SJ (1901 — 1974)

Január 9-én halt meg egy lőveni kórházi ágyon, ahová szívroham következtében vitték be előző nap. Ez év júliusában töltötte volna be 73. életévét. Már régóta gyengélkedett szívével: ez volt a harmadik infarktusa. 32 évvel ezelőtt egyszer a győri bencés diákoknak tartott lelkigyakorlatot. Azoknak a kisdiákoknak egyike, akik akkor hallgatták: Dobai Sándor, ma belgiumi magyar főlelkész, búcsúztatta január 12-i temetésén.

P. Varga László 1901-ben Szombathelyen született, jómódú dunántúli vasutascsalád sarjaként. Hárman voltak testvérek. Édesapja fiatalon elhúnyt, bátyja az első világháború áldozata lett. László a helybeli premontrei gimnáziumban tanult. Már akkor feltűnt tehetségének sokoldalúsága. Szülei és a rokonság papnak: szánták, de az ifjú nem akart pap lenni. A tudományok vonzották. Aztán jött a fordulat, a hivatás, és 1918-ban belépett a Jézustársaságba. Filozófiai tanulmányait Szegeden végezte. Eleinte a középiskolai tanári pálya vonzotta: számtan-fizika szakot választott volna. Egyízben Einstein relativitáselméletéről tartott feltűnést keltő előadást. De a pécsi Pius- gimnázium konviktusában töltött felügyelő évei (1924-27) alatt már a „magyar szegénység" felé fordul a figyelme. Ebben a szociális tájékozódásban csak megerősítik külföldi tanulmányai: Enghienben és Innsbruckban végzi a teológiát 1927-31 között. 1930. júl. 26-án szentelték pappá. Ekkor már jól beszél németül, ftanciául, angolul. Az idegenben szerzett tudományt, tapasztalatot mégis otthon gyümölcsözteti. De a belga és osztrák katolikus körökkel maradandó kapcsolatot teremtett az ott töltött években.

92