Szolgálat 21. (1974)
Halottaink - Hinn Ferenc Damaszcén OSB (Confrater) - Szólás Ambrus OFM (Szabó Cirjék)
Tíz éven át volt a Hitélet c. havilap felelős szerkesztője. Amint az ottani búcsúztató írja, kettős ajándékot adott lapjának: a nevét és a szívét. Tehetségét, buzgalmát felettesei is észrevették, felhasználták Isten országa javára, és honorálták is. Hívei számára megmaradt „esperes úr“-nak, paptestvéreinek pedig testvérük volt. Áldott legyen a jó Isten, Aki adta és eddig is megtartotta Egyháza, paptestvérei, népünk és mindenki javára! (1906.szept.25-én született, szálláson (így mondják a tanyát a Bácskában), derék földműves szülők gyermekeként, akiknek nyíltságát, szorgalmát és mély hitét magával hozta örökségül. Zágrábban végezte tanulmányait, Szabadkán szentelték 1932.jan. 17-én. Káplánkodott Péterrévén, Bácska-Topolyán, négy éven át Horgoson, Szabadkán három helyen működött. Közben a megbízatások és tisztségek egymást érték: custos bonorum, esperes, egyházmegyei bíró, vizsgáztató bizottsági tag; 1951-ben konzultor, 1960.nov.11-én prelatus domesticus, 1963-ban protonotarius ad instar participantium. 1964.jan.16-án került Újvidékre, és ott működött haláláig.) Békési István HINN FERENC DAMASZCÉN OSB (1900 — 1973) 1973.okt.11-én húnyt el Komarnoban (Komárom). Halála nem ért minket váratlanul, hiszen már tíz éve nyugalomba kellett vonulnia agyvérzés következtében beállott munkaképtelenség miatt. 1900-ban született, 1920-ban öltözött be. Latin és görög nyelvből szerzett tanári oklevelet, majd 1928.jún.29-én pappá szentelték. Első állomáshelye Celldömölk volt, ahol hitoktató-segédlelkészként működött. 1929.szept.1-én tihanyi plébános lett; 1930- tól tizenöt évig tanárkodott Kőszegen, Győrött és Komáromban. 1945-49 között a komáromi bencés ház gazdaságvezetői munkakörét töltötte be, de emellett rendszeresen résztvett a lelkipásztori munkában is. 1949/50-ben Komáromfüssön (Trávnik) volt kisegítő lelkész, majd 1950-1963-ig Nagymegyeren (Csalovo) plébános. Nyugalomba vonulása után komáromi rokonaihoz költözött. Betegségére való tekintettel otthoni misézési engedélyt kapott. Volt egy kis kápolnaszobája, ahol — ha csak tehette — naponta bemutatta a szentmisét. Nem fejtett ki szélesebb körben ismert tevékenységet; de rendtársai és mindazok, akik hozzá fordultak, megtapasztalták őszinte szolgálatkészségét, segíteni akarását. Diákjai is szerették: meglátták rajta, hogy milyen érdeklődéssel viseltetik irántuk. Vonzó egyéniségével megnyerte nagymegyeri híveinek ragaszkodását is; szívesen mentek hozzá mint lelkiatyához. Amikor nyugalomban élt Komáromban, akkor is többször felkeresték, és egy kis ajándékkal kedveskedtek neki. Temetésén is szép számmal ott voltak. Temetését a komáromi plébános végezte, rajta kívül a jelenlegi nagymegyeri plébános is mondott búcsúbeszédet. Emberi értékeinek elismerése mellett mindketten kiemelték, hogy az általuk nagyrabecsült Szent Benedek-rendnek volt a tagja. Ott voltak a temetésen szlovenszkói rendtársai valamennyien, Magyarországról négyen. Confrater SZÓLÁS AMBRUS OFM (1913— 1973) 1913.jún.20-án született Pápán. Édesapja szabómester volt. Sokgyermekes családból származott; még ma is hét élő testvére gyászolja. A barátokkal egy utcában laktak, apja nekik is dolgozott. A padlásról látta a ferences kispapokat üdülés idején a kertben szaladgálni, játszani. így lett bencés és világi pap bátyja után 14 éves korában ferences szerzetes. Kiváló szellemi képességeit jól kamatoztatta. Miután Pápán leérettségizett, a rendi vezetőség Bécsbe küldte. Itt tanulmányai befejeztével 1936.jún. 21-én pappá szentelték. Ezután hazahívták, és a szombathelyi teológiai főiskolán lett 91
