Szolgálat 21. (1974)
Könyvszemle - Neues Glaubensbuch (Franz Dander) - M. Marie-Yvonne: Gott in mir (S.)
lehetőségeitől „a szív klauzúrarácsáig", Benedektől és Folignói Angélától a legfrissebb megtérésekig sok mindenről esik szó ebben az alig harminc, néha egészen rövid írásban. Ez a „sok minden" talán három rétegben foglalható össze. Mindenekelőtt megismerkedünk saját személyével és élettörténetével. „Nem az ,én‘ történetem ez — hangsúlyozza Marie-Yvonne —, hanem Isten története bennem." Minden kereszténynek van ilyen „története", és jól tennénk, ha többet beszélnénk erről. Nem azért, hogy másokat „meggyőzzünk" vagy „megtérítsünk": ez az Isten dolga. Egyszerűen azért, hogy elmondjuk, ami igaz, és amire a szeretet sürget. A kis Yvonne 11 éves, amikor a szülei ágya fölött függő kereszt így .szólítja meg' lelkében: „Szeress engem!" Húsz évvel később mint a Comédie-Frangaise művésznője hallja ismét ezt a belső hangot, minden előkészítés nélkül, egy gyorsvonaton. Egy szentföldi úton, egyedül a Szentsírban, megígéri Krisztusnak, hogy mindent elhagy érte — ha világosan lát. Ezután hangzik el egyik színpadi jelenete végén, ismét tökéletes váratlansággal, a belső utasítás: „Ha visszamész Párizsba, hagyd ott a színházat és vonulj kolostorba!" És ő magától értetődően engedelmeskedik. „De hát hol marad a szabadság? Kétségtelenül Isten szabadságába olvadt. Minden filozófia, pszichológia, pszichoanalízis hajótörést szenved a kegyelmen." Most bontakozik ki hivatása, amelyet saját maga így foglal össze: „Isten minden dolgot unalmassá tesz számomra, csak egyet nem: felebarátomat, a .másikat', bárki legyen is: kiszolgáltat neki, s ugyanakkor tökéletesen megtart magának." Egyik barátja szerint pedig „földi küldetése az a szinte önkéntelen befolyás, amelyet a Misztériummal való találkozásai következtében gyakorol." A második réteget „lelkiélet“ néven említhetnénk. Hol a szív bőségéből, hol a partner kíváncsiságától sürgetve, egyre-másra terelődik ezekre a kérdésekre a szó. Külön művészet, hogyan tudja itt a levélíró a diszkréciót a személyes jelleggel és az érett egyensúllyal összehangolni. Csak egy-két példa: „Mi az alázat?" „Erről az ember nem beszél." — „Hogyan tud boldogulni a maga spontán és türelmetlen természetével?" „Egyszerű: elölről kezdem." — „Az akarati aktus (ha jó is) és Isten kegyelme között egyszerre van szakadék és kölcsönös vonatkozás." A nővér nem csinál titkot nagy kegyelmi élményeiből, s ezek üdítő természetességgel párosulnak: a szentáldozás utáni „öt másodperc örökkévalóságért“ hálából Hoffmann meséi Barcaroláját énekli . . . Ugyanilyen világosan tárja fel a kereszt középponti helyét az Istennek adott lélek életében, és azt, hogy a szenvedés nem azonos a boldogtalansággal. A két nagy vezérmotívum azonban ebben a lelkiségben: az ima és az Oltáriszentség. Isten valóságos jelenlétének „balgasága“ egy életre megigézte. „Sok modern probléma megoldódnék, ha mi keresztények mélyebben hinnénk az Oltáriszentségben. Mert a mély hit szükségképpen hatékony, de legfőképpen akkor, ha hiszünk benne, hogy olyan közel van hozzánk az Isten, bennünk, értünk.“ A harmadik réteget „aktuális kérdések" címszóval lehetne jellemezni, ökuméné, Róma szociális állapotai, Buddha (akiről Guardini egy megdöbbentő idézetét halljuk), művészet és giccs. az Egyház mai válsága, a Vatikánról való vélekedés . . . Különösen finom és kiegyensúlyozottan természetfölötti az, ahogyan a „Róma-komplexumot", az Egyház emberi és isteni arcának kettősségét közelíti meg. Ami pedig a válságot illeti, „úgy tetszik nekem, nem a .pokol kapui' előtt állunk. Hanem emberszívek, emberi szellemek előtt, amelyek az eszmék valóságos viharába kerültek, mindenféle problémákkal, szenvedélyekkel, többé-kevésbé szerencsés vagy értelmes személyes nézetekkel bajlódnak. Ha pedig Isten isten, akkor van valami lényeges, ami fölötte áll a részleteknek" — és akkor mindezt „az örökkévalóság vállrándításával" szemlélhetjük. A könyv egészében örvendetes példája annak a két francia tulajdonságnak, amit „charme“ és „esprit" néven szokás emlegetni. Persze a dialógus (a lényeget, nem a stílust tekintve!) magas szellemi szinten, talán kissé idealisztikusán folyik, s a benne partnerként szereplő hitetlen-típus a jóakaratú keresőé. Másképpen a párbeszéd nem is igen volna lehetséges. De igen tanulságos Yvonne nővér magatartása, sugárzó 83
