Szolgálat 21. (1974)

Eszmék és események - Mai Credo (Ulrich Heuel)

vallják Urunk Jézus Krisztust“ — írja Ulrich Heuel, a „Jesus-people“ egyik fiatalja, a svájci „ferment“ c. folyóirat 1974 januári számába beküldött hitvallása mellé.

Megvallom, hogy saját erőmből nem tudok hinni Istenben, hanem a hit Isten ajándéka, amelyet Szentlelke és Igéje ébreszt föl. Nem kérdezősködöm a hit bizonyítékai után, mert a hit legmélyében és valójában Istenbe vetett bizalom, és szívemnek Istenhez való viszonyáról van szó benne. Ez az Istenbe vetett bizalom, a hitnek ez az Istenre hagyatkozó nyugalma megőriz attól, hogy belevesszek az élet aggodalmaiba és görcsös gondjaiba, és minden ellen biztosítani akarjam magam. Amikor Isten hatalma alatt állok és őbenne bízom, ezzel fölébe emelkedem a dolgoknak, megfelelő távolságba kerülök tőlük, például a világ dolgainak kényszerítő erejétől, a teljesítményőrülettől, a világ mércéitől.

Hiszek az egy, igaz, személyes Istenben, akiről a Biblia tanúskodik, és akit Jézus Krisztus tanításának jóvoltából „Atyánknak" nevezhetünk. Szeretet az Isten. Nem tudok egyes teológusok Istenében hinni, akik úgy beszélnek Istenről, mint aki „nincs, hanem történik“, vagy „saját létében megy végbe", aki állítólag „a lét mélye“, „hányódásunk honnan-ja", „más“, vagy éppen „halott“.

Hiszem, hogy Isten emberré lett az emberért a Názáreti Jézusban. Vallom Jézus Krisztus valóságos istenségét és valóságos emberségét, dicsőségét a világ kezdete előtt, születését Szűz Máriától és üdvözítő tetteit; szent keresztáldozatát és halottaiból való feltámadását új, megdicsőült testben. Az általam ismert legszebb, legbecsületesebb és legmeggyőzőbb beszámolók közé számítom a tanítványok húsvéti beszámolóit a Feltámadottal való találkozásukról; ilyesmi azelőtt soha nem történt és nem került megörökítésre, azután sem ismétlődött. A tanítványok kételkedése és hitetlensége, akik mindent mesének, agyrémnek vagy kísértet-jelenésnek tartottak, míg csak maga Jézus meg nem győzte őket; halálos ijedtségük a megjelenések idején; Jézus új, titokzatos testi mivoltának azok a roppant tartózkodó leírásai, amelyek alapjában véve csak homályos célzások, mert ez egy más világba tartozik és túlterjed az emberi felfogáson és megértésen — és ugyanakkor mégis olyan határozottan beszélnek arról, hogy Jézus zárt ajtóknál hirtelen tanítványai között termett, vagy hogy visszavonult az emmauszi tanítványok elől — miután sokáig egyáltalában föl sem ismerték és vándor idegennek tartották —, amikor ráismertek.

Igen: az Úr Jézus valóban legyőzte a halált engedelmességével és a végsőkig, a keresztig terjedő szeretetével, feltámadásával megváltotta az embereket a halál és a bűn hatalmából, kiszabadította Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára, és örök életet szerzett nekik.

Személyes üdvözítőmként csatlakozhatom hozzá, és ez békével, boldogsággal és örömmel tölt el. Ám utasítsa el bármennyi teológus a hitnek ezeket a kijelentéseit és „tartalmi formuláit“ „tartalmatlan formulák" gyanánt (Lehr60