Szolgálat 21. (1974)
Eszmék és események - Mai Credo (Ulrich Heuel)
formein — Leerformeln): számomra nem elavultak és „üresek“, hanem csupa igazság, élet, világosság és vigasz: dogmajellegük értékes tartalmuknak szükséges védőburka. Szilárdan hiszek abban, hogy az Úr Jézus Krisztus ebben a nyugtalan és alakuló korban hű marad közösségéhez, egyházához, és új alakot akar adni neki, hogy lehulljon róla az esendő és rossz, csírázzék és növekedjék, ami jó és életet áraszt. Sugározzék ragyogva újból, mint „a hegyen épült város“, földi hatalom nélkül, szegényen és szerényen, csak arra legyen gondja, hogy az embereknek szolgáljon, hirdesse nekik a kereszt igéjét menedékükre és üdvösségükre, és mindenben megdicsőítse Istent. De azt hiszem, a megújulás nem annyira struktúrák megváltoztatásával megy végbe, jobban mondva Jézus (hiszen ő maga viszi ezt végbe) nem ezzel újítja meg egyházát, hanem inkább azzal, hogy a keresztények egyénileg megtérnek az igazi kereszténységre, szilárd hitre, zavartalan reményre és odaadó szeretetre. Köszönöm az Úr Jézusnak, hogy szavával és szentségével mindig új erőt ad nekem követésére. Ennek során szívből fáradozom azért a felebaráti szere- tetért, amelyet ő elém élt és tanított. Ez a szeretet különösen világos körvonalakkal áll előttünk a Tízparancs, a Hegyibeszéd és a missziós parancs kötelező erejű útmutatásaiban. Olyan szeretet ez, amely boldoggá szeretné tenni a felebarátot, amely kicsiny, szelíd és alázatos, jóságos és könyörületes, erőszakmentes és védtelen, csupa megbocsátás, nincs benne gyűlölet, fanatizmus vagy kemény szavak; törődik a jogf oszlottakkal és kitaszítottakkal, az öregekkel, szegényekkel és nyomorultakkal, segít kiküszöbölni az embertelen struktúrákat, és legfontosabb feladatát abban látja, hogy szóval és élettel az Evangéliumot hirdesse — korszerűen, de az üdvösség üzenetének legkisebb csorbítása nélkül. Bizonyos vagyok benne, hogy Krisztus megbocsátásával ismét fölemel, ha gyengének bizonyulok a szeretetben. Áhítattal és hálásan tartom magam a Bibliához, mert a Szentírás Isten szava, és — mint benne magában van megírva — „lábam világossága, fényesség utamon", „szívem öröme és vigasza“. Jézus Krisztus, a Feltámadott és Megdicsőült, a mi közvetítőnk és szószólónk az Atyánál, s közbenjár értünk, amikor csak imádkozunk hozzá és segítségül hívjuk. Ezért állandóan kapcsolatban maradok vele az imádság által. Hiszem azt is, hogy az idők végén Jézus Krisztus személyesen visszatér mint a világ Bírája és Beteljesítője. Emberi igyekezet nem tudja megteremteni az új világot. Abban a mértékben, amennyire bízom őbenne, a feltámadott, jelenlévő és visszatérő Úrban, megadja nekem a Szentlelket, és ez a Lélek átvezet a végső idő minden veszélyén, úgyhogy amikor a nagy nap felvirrad, azt mondhatom és énekelhetem: Halleluja! Krisztus él. Krisztus uralkodik. Krisztus győz. Amen. Ulrich Heuei 61
