Szolgálat 21. (1974)
Az egyház szava - Az osztrák püspöki kar pásztorlevele a missziókról
áldozati liturgia, bevezetéssel és befejezéssel) mindig meg kell maradnia, a közös feleleteken és imákon (hitvallás, Miatyánk) sem kell változtatni. A bevezető szertartásból el lehet hagyni egyik vagy másik részt. Az olvasmányokat sem elhagyni, sem mással helyettesíteni nem szabad, szabad azonban csökkenteni számukat (még úgy is, hogy csak az evangéliumot olvassák fel), és ajánlatos a hitoktatás céljára készült, könnyebben érthető fordításokat használni. Az olvasmányok megválasztásánál ne a rövidség legyen a szempont, mert a túlságosan rövid olvasmányt, és egyáltalán a mise részeinek túlságosan gyors váltakozását a gyermek nem tudja követni. A gyermekek szerepekre osztva is felolvashatják a Szentírást; bevezető megjegyzésekkel szintén elősegíthetjük a jobb megértést. Nagyfontosságú elem a homília, amely párbeszéddé is válhat. Hitvallásként szabad a katekizmusból ismert apostoli hitvallást venni. Az eucharisztikus imákat lényegük megőrzésével szabad egyszerűsíteni, de nem kell mindig csak a másodikat használni. Fontos a végső áldást megelőző figyelmeztetés: ebben össze lehet foglalni a szentmisében hallott főbb gondolatokat, és a mindennapi életre alkalmazni. A befejezés (55) kiemeli: a direktórium minden sora azt célozza, hogy a gyermekek könnyen és örömmel találkozzanak az Eucharisztiában Krisztussal, és menjenek vele együtt az Atyához. Nagy Ferenc AZ OSZTRÁK PÜSPÖKI KAR PÁSZTORLEVELE a missziók 1972-es világnapjára A missziós vasárnap alkalmából az idén is néhány szót szeretnénk intézni híveinkhez. Három dolgot kérünk: legyen mindnyájunknak közös gondja az egész világon élő egyház, hozzunk érte mind közösen áldozatot és imádkozzunk érte. Legyen gondunk az Egyházra Csak a szerető szív van gondban. Csak aki szereti Krisztust, annak lesz az gondja, hogy egyháza minden emberhez eljusson, vagy legalábbis mindig több embernek legyen meg a lehetősége, hogy helyes módon halljon Krisztusról. Csak szeretettel ismerjük föl azokat az értékeket, azt az értékrendet, amit Krisztus az emberiségnek hozott. Csak szeretettel lesz rá gondunk, hogy az egyház hirdesse ezeket az értékeket és ezt az értékrendet, és így az emberek számára ne menjen veszendőbe a romlástól megóvó só és a halandóság szűk korlátáiból megváltó ige. Krisztus nélkül az emberiség örök kérdései: a „honnan“ és a „hová“, az élet értelme, az emberi hűség végső értelme, a szenvedés és a halál értelme, a technikailag, gazdaságilag és kulturális téren mind tökéletesebbé való világban is megoldatlanok maradnak. 53
