Szolgálat 21. (1974)

Az egyház szava - A bűnbánat szentségének új rendje (Szabó F. - Nagy F.)

világra, amint Krisztus tette. így adhatjuk meg a magunk hozzájárulását ahhoz, hogy a béke és az Igazságosság határai messzebbre nyúljanak, és így tehetünk tanúságot Isten Országáról a világban.

A BUNBÁNAT SZENTSÉGÉNEK ÜJ RENDJE

Az Istentiszteleti Kongregáció közzétette a liturgikus reform „Ordo Paeni- tentiae“ c. új dokumentumát. A Szentatya által jóváhagyott rendelkezés advent első vasárnapján kelt; azonnal érvénybe lép latin nyelven, a nemzeti nyelveken való használat időpontját viszont a püspökkari konferenciák állapítják meg, miután a szöveg fordítását a Szentszék jóváhagyta. A dokumentum újsága — mint más liturgikus Intézkedéseknél is — nem a tanításban, hanem a gyakorlat megújítását célzó lelkipásztori irányelvekben, útmutatásokban keresendő. A szöveg évekig tartó hosszú munka eredménye; szakemberek, püspökök és szentszéki szervek dolgoztak rajta.

Az Ordo Paenitentiae a bűnbánat szentségét általában nem a „gyónás“ kifejezéssel jelöli, minthogy a szentség közösségi vonatkozásait is ki akarja domborítani. Szívesen használja a „kiengesztelődés“ kifejezést: ez jól érvényre juttatja a bűnbánat szentsége megújításának alapvető szempontját, azt, hogy a fiú találkozik az Atyával. A kifejezést már az ősegyház, majd a tridenti zsinat is használta.

Az Ordo-nak két része van. Az első, hivatalos rész tartalmazza a doktriná- lis elveket, a lelkipásztori és liturgikus irányelveket, valamint a bűnbánat szentségének különböző szertartás-formáit. A második a püspökkari konferenciák és liturgikus bizottságok számára közöl nyolc vázlatot nem szentségi bűnbánati cselekményekhez. Mint minden zsinatutáni liturgikus könyvben, a megújított szertartás leírását megelőzi egy bő bevezetés, amely megmagyarázza a reform szellemét, a tanbeli alapokat és a hívek lelki életére vonatkozó irányelveket.

A bűnbánat szentsége — mondja a bevezetés — a századok során különböző formákat mutat. — A történeti kutatások és a teológiai elmélkedés ezen a téren állandóan előrehaladnak. Az Ordo a II. Vatikáni Zsinat által nyitott távlatokban, figyelemmel a hívek konkrét lelki igényeire, összefoglalja az Egyház állandó tanításának szilárd és biztos pontjait, eleget téve a zsinat óhajának (Lit. konst. 72). Az új szertartásban főleg a bűnbánat közösségi és egyházi vonatkozásait emelték ki: a bűn Isten és ugyanakkor a testvérek megsértése; a bűnbánat tehát kiengesztelődés Istennel és az Egyházzal, amely résztvesz a keresztények megtérésében szeretete, példája és imája által. A bűnbánat szentségének gyakorlása tehát nem pusztán magáqügy. — A szentség alkotóelemeit a dokumentum a hagyományos tanítás szerint mutatja be: bűnbánat, bűnvallás, elégtétel, feloldozás. Mindezek szükségesek, de sorrend48